Szívesebben sétálok egyedül a babámmal mint más anyukákkal, furcsa ez?

Én teljesen megértem! Mi már most egy kicsit nagyobbak vagyunk, lassan a játszóteres korszak jön, de én is egyedül szeretek vele sétálni menni.

1. Először is az én tempóm nem olyan, mint a másé. Szeretem lendületesen, haladva tolni a babakocsit, mert mi a kisfiammal ilyen pörgősek vagyunk. Egyszer voltam sétálni két kismamával, azt hittem, földbe gyökerezünk. Két utcányit sétáltunk vagy két órahossza alatt... én meg sokszor van, hogy 4-5 kilómétert sétálok a babámmal egy nap. Szóval jobb nekünk haladni és világot látni, mint minden utcasarkon beszélgetni félórát a többiekkel. :-)

2. Másodszor, én is unom, amikor más a gyerekéről áradozik. Pedig a korosztályát az én kisfiam magasan felülmúlja. Mégis, a más gyereke számomra nem olyan érdekes.

3. Ha túl sokat találkozik az ember más kismamákkal, akkor előbb-utóbb szeretik szorosabbra fűzni a kapcsolatos, amit én nem akarok. Például: "majd beugrunk hozzátok megnézni az új autósülést", "add már kölcsön a mellszívódat" stb. Na a mi kis életünkbe ilyen új barátságok egyelőre nem nagyon kellenek! Ráérünk még, ha nagyobb lesz a gyerkőc és ő is igényli a gyerektársaságot.

Szóval mi is magunknak valók vagyunk. Csak a régi barátainkkal találkozunk, de ott még csak ezután lesznek babák.