Már megint én stresszeltem túl a tegnapi napot, vagy tényleg a családom is hibás?
Már lassan nem hiszem el a családomnak köszönhetően hogy normális vagyok.Van egy 7 hónapos,és egy nemsokára két éves lányom.Nem egyszerű az életem velük,de mivel ti is anyukák vagytok,gondolom ezt legalább nektek nem kell magyaráznom. :-)
Alapjában van bennem egy feszültség,főleg ha valami ilyesmi nagy családi összeröffenés van,magában már azt nem tudom ez normális e?
Tegnap a nagyobbik lányom kint aludt babakocsiban az udvaron délben.Nagyon jó ha iloyenkor tud zavartalanul aludni legalább két őrát,különben nagyon nyűgös lesz,meg mellesleg nekem is jót tesz ha tudok szusszanni egy kicsit legalább az egyik fronton,és legalább ünnepekkor nyugodtam megebédelni.Először azon sokalatm be,hogy mindenki csak ugy ok nélkül ebáéd előtt járkált ki az udvarra,természetesen azon az ajtón ahol a lányom aludt a babakocsikban.(legalább 7en szaladgáltak ki-be,nem éppen halkan,néha kiabáltak is,és nem tulzok,legalább 2 percenként!!) Persze ilynekor nekem is fel kellett ugrálni,kiszaladni az udvarra,és tolni párt a kocsin,nehogy felébredjen a gyerek,pedig nem egyszer kértem őket szépen hogy ne futkossanak már ki annyit azon az ajtón.Mellesleg megjegyzem a házon még KÉT másik ajtó van ahol ki lehet menni az udvarra.Mindennek tetejébe még a nagybátyám autóján is megszólalt a riasztó közvetlenül a gyerek mellett.Sik ideg voltam,és persze mindenki láttam azt arc kifejezést hogy szerintük "idegbeteg pics@" vagyok.
Ennek következménye az volt hogy a gyerek fel is ébredt,sajnpos nem voltam elég gyors,és a nővérem meg az anyám hamarabb odaértek,elkezdtek neki gügyögni,meg kihuzni őt a kocsiból(ugy hogy be volt kötve,meg a könyöktámaszt sem kapcsolták ki).Ez végett a lányom kb.1 órát orditott.Amikor szóltam nekik hogy legközelebb ilyenkor inkább nekem szóljanak,mert én még vissza tudtam volna alatatni,anyám leorditotta a hajamat.Mire a gyerek végre megynyugodott volna,elkezdtem győzködni hogy menjünk ebédelni.Rá egy percre a nővérem kivitte az előszobába,és elkezdte neki mutogatni a sütiket meg a tortákat hogy milyen szépek...újabb hiszti következett.Egyébként karácsonykor az is megtörtén hogy egy órán keresztül altattam a babát,mire végre elaludt betoltam egy csendes szobába,és mindenkinek szóltam ne menjen be lehetőleg,mert ott alszik.Rá 5 percre beronygolt az unokatesóm,és felvágta a nagyvillanyt,baba persze neki az orditásnak,vissza sem aludt aztán már.
Aztán délután 5kor amikor mindkét gyerek elég nyűgös volt márvégre elindultunk haza,próbáltam összeszedni a 110 cuccunkat,nem is voltam a legnyugodtam,minden potyogott a kezemből,akkor meg anyám meg apám támadt nekem,hogy mit idegbajoskodok,és hogy miért vagdalkozoma gyerekkel!?! Nem vagdalkoztam senkivel,csak odamentem,felöltöztettem,nyugodtan,és mentem tovább a dolgomra.Estére olyan szinten hulla voltam,hogy az nem is igaz.Ja aztán meg bevágta a sógorom meg a nővérem,hogy akkor este még átjönnének inni egy kicsit,azt hittem a guta megüt,mondtam hogy bocsi de most ne.Gondolom ezen meg megsértődtek,de miért nem értik meg hogy a mi kicsi két szobás lakásunkat nem ilyen esti "bulikra"találták ki a két kicsivel,mindkét szobánkban alszik egy gyerek,ráadásul 9kor én is bealudtamés akármilyen csendben is van az ember minden behallatszik,mert nagyon pici a lakás. Bocsi ha hosszu lett,és zavaros :-)
A gyerekeket nem zavarja,ha alvás közben zaj van körülötte. Csak akkor,ha síri csendhez szoktattad.
Te stresszeled túl a dolgokat. A hisztiről pedig le kellene szoktatnod! Ha nem akar aludni,akkor ne altasd. Ha valóban álmos lesz,akkor elalszik magától is.
Lehet, hogy van igazság abban is ami te gondolsz, hogy nincsenek tekintettel rád, meg a gyerekekre, de úgy látom rendesen túl is stresszeled magad. Az pl. nem tudom miért baj, hogy megmutatta neki a sütiket? Csak fel akarta vidítani, de te azt is úgy tálaltad, mintha valami egetverő gonoszságot tett volna. A hisztiről tényleg jó lesz mihamarabb leszoktatni a kislányt.
A másik, hogy én 1 órán keresztül sosem altattam még a gyereket, teljesen felesleges, ha igazán álmos, és aludni akar, akkor majd elalszik, de ami ennyire nem megy, hogy 1 órán át kell csinálni, azt nem kell eröltetni. Próbálj te is felengedni, nem kell mindennek szabályszerűen történnie vendégségbe is. Ha nem alszik délután, akkor majd este lefekszik korábban és kész. Szóval nem kéne kiakadni mindenen, és azt gondolni, hogy minden ellenetek van.
Amikor irtam hogy egy órát alttatam,akkor a piciről vbezséltem,aki akkor pár hónapos volt,és hasfájós. A nagyot nem kelle altatni sokáig,de a csendhez van szokva.De a harmadik válaszoló azért megmondhatná hogy kell leszoktatni egy kétéves gyereket a hisztiről??Vevő vagyok minden jó tanácsra:-)
Igen,határozottan mondtam nekik,meg hát felnőttek tényleg.Szerintem a lehető legjobb helyen altattam,távol az utcától,ávol a másik két ajtótól.Nem volt arra dolguk,csak ugy kimentek bámészkodni,anyám meg félpercenként kiment hogy nem kéne e betakarni még egy HARMADIK pokróccal is az egyébként felöltöztettett gyereket a 16 fokban.
Szia, ne haragudj, de én is úgy gondolom, hogy kicsit túlgondolod a dolgokat. Ezek a napok különlegesek a gyereknek is, sokan összegyűltök, neki is nagy élmény ez, ilyenkor én tartom magam a szokásos napirendhez, alakul, ahogy alakul. Nem kell egy órát altatni, mert szerinted szüksége van rá, majd alszik, amikor kell. Inkább hagyd, hogy ilyenkor a nagyival legyen, vagy a nővéreddel, lefoglalják és neked ugyanúgy marad időd szusszanni. Nem kell minden napot neked irányítani, hagyd, hogy más is döntsön a gyerek egy-egy órájáról. Esetleg ő maga. Ez fontos, meg kell tanítanod, hogy maga alakítja a napjának egy részét.
A 19 hós fiam tegnap nagy családi banzáj közepén nem akart lefeküdni, kértem, hogy ha akar aludni, akkor feküdjön le. Mondta, hogy nem akar, lepihent, megpróbált elaludni egyedül, ahogy otthon, de nem tudott elaludni, túl izgatott volt. Hát nem aludt, kicsit nyűgös volt, de megmagyaráztuk neki, hogy alvás nélkül ilyen az ember. És kész. Eltelt a nap, ma újabb családi cucc. De hát ünnep van, ez hozzátartozik.Majd kedden alszik, ahogy szokott.
Szóval neked is könnyebb lenne, ha nem stresszelnéd magad. A gyerkőcnek baja nem lesz attól, hogy néha másként alakul egy-egy nap.
Azért én jobban aggódnék, hogy anyukádék miért beszélnek veled ilyen módon, vajon van okuk, nem vagy tényleg kicsit önző ezeken a napokon, hogy csak a gyerkőcre gondolsz, és a családra nem. Nagyon fontos, hogy ezeken a napokon, amikor együtt van a család, ne csak a gyerek legyen a központban. Rosszat sugall a kislányodnak is. Nyugi és próbáld kiélvezni, hogy más is tud foglalkozni a gyerekkel. Pihenj és lazíts kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!