Miért szokott rá ISMÉT a 1,5 éves fiúnk a csípésre, karmolásra, amikor mérges? Elrontottam vmit?

Sztem időszakosan mindig előjönnek olyan dolgok a gyerekeknél, aminek nem örülünk, nem helyeslünk. A nyávogva beszélés nálunk ilyen. Néha hetekig nem csinálja, néha meg egész nap. Hülyét kapok tőle. :)

De mindig ugyanúgy reagálom le, és egyszercsak majd megtanulja, hogy ez nem oké és nem célravezető.

Te is következetesen mondd el neki, hogy nem szabad, vagy adj neki vmi kis büntit, és majd megtanulja. Nem rontottál el semmit. A gyerek okos, és próbálkozik.

Így van,próbálgatja meddig mehet el.Kisfiam 15 hónapos és ő meg a hajhúzásra kapott rá,eddig simizte a hajamat de mostanában húzza is.Végül már rá kell kiabálnom,hogy engedje el mert iszonyúan fáj vagy a kezére csapok(persze nem nagyot)többször is,mire elengedi.

Ő szerencsére nem csíp,karmol(még),de a hajhúzás sem rosszabb.Ő ha mérges,úgy el tudja hajítani a dolgokat,hogy csak lesek.Meg ha valamire rámondom,hogy nem vagy nem szabad.........azt az ordítást amit levág.....én csak nézek rá felhúzott szemöldökkel és mondom neki,hogy hiába ordítasz attól még nem kapod meg.Aztán persze tovább ordít én meg kimegyek a szobából.Ez hat(pár másodpercig),aztán utánam jön sírva,de úgy teszek mintha éppen el lennék foglalva valamivel.Így abbahagyja.

Nálunk is ez a harci helyzet áll fenn:(

Csíp,karmol és még harap is mielőtt földhöz vágja magát!Pörög a földön én szépen ott hagyom és nem szólók hozzá,amíg abba nem hagyja.Ez sokszor bejön.Sokszor pedig semmit nem ér.Olyankor kénytelen vagyok megemelni a hangom,hogy engem is meghalljon,ne csak a saját ordibálásával legyen elfoglalva.Akkor megszeppen és átmegy sírásba a dolog,mert rájön,hogy rosszat csinált és jön nyalizni.Akkorra már megenyhülök,mert olyan kis Édeske,ahogy ölel és könyörög a szemével,hogy vegyem ölbe.Nincs szívem szigorúnak maradni.Lehet elrontom ezzel,de hát olyankor már én is majdnem sírok:(

Szerintem idővel elhagynak dolgokat majd újra elő-elő veszik a kis tarsolyunkból hátha elérnek vele valamit.Feszegetik a határokat,amit nem könnyű nekünk szülőknek meghúzni.