Hogyan gondoltok arra az időre, amikor majd letelik a gyes, gyed, és vissza kell menni dolgozni? Örömmel teszitek, vagy utáljátok a munkátokat?

Nekem még van egy évem itthon a fiammal, de nekem is összeszorul már most a gyomrom, ha arra gondolok, hogy egy napon vissza kell majd mennem dolgozni, aminek következményeként csak du. 5-8-ig leszek együtt a gyerekkel. Utána ugye már alszik. Azt sem tudom, technikailag hogyan oldható meg a napi 8 órás munka + 1-1 óra utazás naponta, és közben meg érjek el érte az oviba 4- fél5-re.

A régi munkahelyemre sem megyek vissza szívesen, ráadásul 4-6 hónapon keresztül kötelező túlórázás folyik, azt egyszerűen nem tudnám semmilyen körülmények között megoldani, sem elfogadni. Úgyhogy nemtom. Új munkahelyet kéne keresnem a kerületünkben. Ettől eltekintve szeretnénk kistesót is a fiúnk mellé, de erre alapozni nehéz. Mert ugye vagy összejön, vagy nem.

Én 2007 márciustól vagyok itthon folyamatosan. Februárban estem teherbe, veszélyeztetett voltam, a dokim nem engedett dolgozni. 18 hónapos volt a fiam amikor jelentkezett a tesó. Ő most 14 hónapos, még egy évig maradok itthon.

Nekem már tele a hócipőm a háztartással, főzőcskével, az utóbbi időben kissé hanyagolom is. Már nagyon várom, hogy visszamenjek dolgozni, de közben görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok a pici lánykám bölcsiben van, és a legszebb élményeket a gondozónőknek nyújtja.

A munkámat szeretem, ügyfélszolgálat és irodai munka vegyesen.