Sírni hagyni, vagy sem?

szívemből beszélsz!

pontosan ilyen tündér az é lányom is! egyedül is szeret játszani. estefelé előfordul, hogy nyűgösebb, és akkor igényli a köelségünket. és ha akkor sír, akkor én felveszem, de volt már, hogy párom megjegyezte, hogy ne kényeztessem el. volt, hogy nagyon sírni kezdett elalváskor, pedig álmos volt. párom hagyta volna bőgni, én inkább megmutattam neki, hogy föl kell venni, megnyugtatni, és ahogy letettem, már be is aludt.

szerintem jól csinálod, hallgass az ösztöneidre!

Na, az ilyenektől kapok én idegbajt...

Ettől a sírni hagyás dologtól a plafonon vagyok. Ugyan miért kellene azt a szerencsétlen gyereket sírni hagyni??? Komolyan, nem értem! Anyósod és a párod is nagyon hülye elveket vall, azt kell mondjam. Most biztos jön majd néhány lepontozás, a sírni hagyók táborából, de akkor is?! Ha jól elvan a gyerek, és tényleg csak akkor sír, ha baja van, akkor nem értem, mire jó ez.

Talán beszélj velük, mond el nekik ezt, és ne engedd, hogy ezt csinálják! Semmivel sem lesz jobb a gyereknek, ha sír. Nem fog a tüdeje erősödni, az fix! (Nekem ilyen "okos" érveket mondtak...)

Igazad van,így teljesen értelmetlen. Ha sír, valami baja van, és ki kell elégíteni. Ha a játékát sem kapja vissza, akkor hogy legyen el egyedül? Ezt meg kell értetni a pároddal.

És ne haragudj, hogy ezt kérdezem, de amúgy párod foglalkozik vele? Csak azért, mert ha a még játékot se nyom a kezébe, akkor van valami kapcsolat egyáltalán köztük?

Ez mind gyerektől függ. nekem a nagylányom csak akkor sírt,ha oka volt rá. Rohantam is, ha rákezdett.a középső bármikor. velem nem tudta eljátszani,mert én hagytam,egyik fülemen be másikon ki.De plvolt keresztmamánál,aki elmondta, hogy olyan keservesen sírt, hogy megkapta a fagyit, a babát, anem tudommicsodát. és bevették, mert tényleg keservesen tudott zokogni. és új embernél teljesen tudatosan bevetette. 2 évesen. aztán ha én megérkeztem, akkor mintha elvágták volna, mosolyogva mutatta, hogy mit kapott.

a fiam pedig nem sírt. szinte soha.

tehát ez nem iylen egyszerű. Van kinél rohanni kellés van akit hagyni kell sírni.

Hát ha ilyen angyal babád van,akkor az azt jelenti,hogyha sír akkor tényleg akar valamit és ha erre nem reagálnátok akkor BIZALMÁT VESZTENÉ BENNETEK!!!Gondolom nem ezért akartatok gyereket!!!Mond meg Apának,hogy ezzel nem fogjátok elrontani,elkapatni ha reagáltok a kérésére ezzel csak egy szorossabb kötelék alakul ki,hisz ő csak sírással tud kommunikálni felétek!

NE HAGYD SÍRNI!!!!!!!

Szia!

Na akkor a mi példánk. A fiam fél évesen kb olyan volt, mint a lányod. Most az egy évet tölti, de tud olyan hisztiket levágni, hogy a hajam éégnek áll.

És igen, van amikor hagyom sírni, de az csak akkor van, amikor tudom, hogy nincs oka rá. Akkor hagyom, és fél perc múlva abba hagyja. De amikor tudom, hogy vmi baja van akkor egyből felveszem. Na erre már meg is kaptam, hogy elkényeztetem. Pl apósoméknál voltunk, vmiért az egyik sógornőmet nem szereti a fiam, ordít ha nála van, jó hogy átveszem, ha sír nála, na erre megkaptam, hogy el van kényeztetve, kézhez van szoktatva... Na mindegy, lenyeltem. Aztán a kertben (2 hónapja elindult, mostmár mindenhol megy) elesett és nagyot koppant a feje, felkaptam, mert torka szakadtából üvöltött. Erre hozzám vágták, hogy minek veszem fel, csak elkényeztetem. Ehhez még csak annyit, hogy amikor kicsit esik akkor soha nem veszem fel, leporolom a kezét és elmagyarázom neki, hogy semmi baj. Igazából már fel sem veszi a kisebb eséseket, csak akkor sír, ha vmijét tényleg beütötte.

Tehát tényleg ne foglalkozz velük, csináld azt amit a szíved diktál! A többieknek pedig próbáld elmagyarázni hátha használ(nálunk nem használt)

1 éves kisfiú anyukája

Pszichológusként a következőt mondanám. Hallgass az anyai ösztöneidre. Kisbaba és kisgyermek korban tanuljuk a legtöbb dolgot, főleg azokat a dolgokat, amelyek később a személyiségünket meghatározzák. Egy fél éves gyermek akkor sír, ha valami baja, hiánya van. Az a gyerek, akit hagynak sírni, mit tanul meg ebből? Csak azt, hogy ha baja van, nem érdemes megszólítani a világot, bármit tesz, úgysem történik semmi, nem tud hatást gyakorolni a külvilágra.

És az ellenkezője is igaz: még a leghisztisebb, legproblémásabb baba is kiegyensúlyozott lesz 2-3 éves korára, ha a szülő erőt és fáradságot nem sajnálva mindig felveszi és babusgatja.

Tanácsom tehát Neked és a családod többi tagjának: ha kiegyensúlyozott, kreatív, bátor, kezdeményező felnőttet szeretnél nevelni a babádból, mindig vedd fel, ha sír!

(Később már más a helyzet, ha már jár, szaladgál, nem kell minden kis karcolásért felkapkodni, de fél évesen még mindenképp.)