Melyik a "jó" hozzáállás ilyen helyzetben? Evés elutasítása.

Fiam 16 hónapos, nagyon jó evő volt mindig is, amit elé tettem, azt megette. Nem volt gond a "nincs többet cici"-vel sem 1 évesen, a tápszereket ahogy cserélgettük úgy itta. Most van túl egy betegségen, antibiotikumot kapott, és 2-3 falat ebéd után nem akart többet enni. Ezt betudtam a betegségnek, akkor én sem nagyon kívánom a kaját. De azóta is ezt csinálja. Olyan főzelékekkel, amiből eddig mindig kb 2-300 ml-ket evett (mikor még mértem az adagot a tányérba ennyi fér) most 3-4 kanál után tolja el, nem kéri, sőt már többször dúrja ki a nyelvével, amit eddig szintén nem csinált.

Én nem vagyok válogatós fajta, egy két étel van, amit nem szeretek, de megeszem azokat is, a párom is mindenevő, és nekem ez nem "gyerebe" hogy már ilyen idősen válogatna, mikor eddig nem tette? Vannak olyan ismerőseim, akik felnőtt korukra könnyebben felsorolják, hogy mit esznek meg, mint amit nem, hát én nem szeretnék ilyen gyerkőcöt. Jó ez eltúlozva, de a lényeg. Kezdődhet ilyenkor ezzel a "nem" próbálgatása? Hogy próbálgatja hogy reagálunk, ha ezt csinálja? Vagy tényleg nem ízlik neki?

Ha nem kéri, vegyem ki a székből, és majd jön az uzsonna és kész. Ha éhes, megeszi?

Vagy

Kínáljak neki másik ebédet? (ez azért is necces, mert ha nekünk nem, de neki mindig főzök, de nem akarok kétfélét csinálni, meg később sem óhajtok az Uraság kénye kedve szerint főzöcskézni miközben ő meg nyafog, mert nem játszunk) Szerintetek? Melyiket kövessem? Vagy egyéb tanács, tapasztalat? Bocsi a hosszúságért és köszi a válaszokat!