Hogyan tudnám megszelídíteni? Fog ez változni? Esetleg lehet összefüggés?

22 hónapos kisfiam egy perpetuum mobile. :) Sokszor abba belefáradok,hogy nézem.És egész nap nincs megállás,1/2 percig nem tud megmaradni a fenekén (értsétek szó szerint),ezzel az étkezéseket is megkeseríti;ráadásul rossz evő is (születése óta).Nem sok korának megfelelő fejlesztő játékot tudunk játszani vele,mert nem sok minden köti le huzamosabb ideig,meg hát az építéshez,rajzoláshoz,gyurmázáshoz egy helyben kell ülni,tehát kilőve.:(

Sokszor mesélünk (érdekes módon ezt órákig is tudjuk),de csak úgy,hogy mutogatja a képeket,"mondja" melyik milyen állat;mi micsoda;és beszélgetünk;a szó szerinti mesélés még álom,mert ott nem lehet "sűrűn" lapozni ide-oda.

Szeretgetni sem lehet;futó pusziknak és öleléseknek élünk (ettől függetlenül nagyon szeret,mert öt percenként jön,puszil,ölel és mondja :sze;azaz szeretlek).De ha már fölveszed,vonaglik és menni akar tovább.

Plusz megérkezett a dackorszak is,amitől még rosszabb lett minden.

Egyébként két hónapos korától 9 hós koráig Dévényre jártunk vele,mert az egyik oldalán kötöttek voltak az izmai.Mindent(szó szerint) később kezdett csinálni a korabeli társainál.Én hatalmas változást 18-19 hós kora körül vettem észre,de akkorát mintha azóta nem is ő lenne.

Gondoltam már olyanra,hogy most bepótol minden eddig "elmaradt dolgot".Lehet hülyén hangzik,másképp nem tudom megfogalmazni,remélem értitek.Olyan sok mindent tudnék még írni,de már így is kisregény.

Szóval létezhet ilyen összefüggés?Fog ez változni?