Anyukák, akik könyvből, vagy könyv alapján nevelnek?

Ez egy olyan dolog, amit vagy megfogadsz, mint tanácsot, vagy nem.

Nem hiszem, hogy lenne itt olyan anyuka, aki MINDENT könyv szerint csinál.

Egyébként meg csak egy példa, és még könyv sem kellett hozzá: jött a dokink, meglátta, hogy a kisfiam hason fekszik, és szó szerint rosszul lett, elkezdett sápítozni, hogy anyuka, anyuka, nem tesszük hasra a gyereket! Jó nagyokat bólogattam, és egyik fülemen be, a másikon ki. Ha egyszer ő így érezte jól magát, akkor mit csináljak? Ha a fejem tetejére álltam volna, se maradt volna nyugodtan hanyatt. Egyébként azóta is hason alszik főleg, pedig már másfél éves a kisfiam.

Szóval ezeket elolvasod/elolvassák, és van, amit tudnak belőle hasznosítani, van, amit nem. Szerintem.

Szerintem sokan nem hisznek az anyai ösztönben, ez itt a probléma, és azt hiszik hogy mondjuk egy két gyerekes írónő jobban tud nálunk mindent.

Kell a könyves segítség alap dolgok megtanulásához, de aztán a megérzésekre kell hagyatkozni. Én nem nevelném a gyerekem egy könyv alapján.

Nem hiszem, hogy az a baj, ha valaki elolvas pár könyvet, hanem az, ha kritikátlanul követi. Én is vigasztaltam már itt anyukát, aki teljesen kivolt, mert nem megy neki a Suttogó napirendjének a kialakítása. Elhitte, hogy ettől ő rossz anya...

Lehet, hogy egy-két csodálatos gyerek a könyvek hatására jól alvó, jól evő és jólnevelt, vagyis tökéletes lesz, de egyrészt nincs olyan módszer, ami mindenkinél beválna, másrészt meg én nem vagyok hajlandó idomítani a gyerekemet. Nekem akkor is ő a világ legnagyobb kincse, ha egyévesen még mindig nem alussza át az éjszakát (pedig, mint tudjuk, ez négyhónapos kortól elvárás).

Mégegyszer ki szeretném hangsúlyozni, nem az a baj, ha valaki olvsgat, és ami szimpatikus, azt megpróbálja! Az a baj, ha szentírásnak veszi a könyvet, mert azzal egyrészt olyan feladatokat állít a csecsemője elé, aminek az nem tud megfelelni, másrészt pedig saját magát is csak frusztrálja.

Szerintem.