Mit tegyek, ha nem tudom mit csináljak a gyerekemmel?
Ugyanígy éreztem, hogy oda a szabadságom.
Aztán szépen minden helyrejön majd pár hét múlva. Rá fogsz jönni, hogy ugyanúgy megtehetsz mindent egy baba mellett is, csupán szervezés kérdése, mert amint olvasom segítséged szerencsére van.
2011. febr. 25. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
Nyugi, en is ugyan igy ereztem. Most mar 13 honapos kisordog es imadom. 8 hetes volt amikor eloszor a nagyival maradt 2 orara mert elmentudnk ferjemmel megnezni egy filmet a moziba. Hidd el ugy hianyzott a kisfiam, hogy csak ra tudtam gondolni. Alig vartam haza erjek. :)
2011. febr. 25. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
Én még csak azon sem gondolkodtam, hogy van-e szabadságom, vagy mit érzek a baba iránt, annyira kikészített és igénybevett a szoptatás-pelenkázás-altatás! Ki voltam purcanva! Meg fogod szokni ezt az új helyzetet, és meglátod majd, milyen ügyes, rutinos anyuka leszel! Most még a hormonok is dolgoznak valóban! Kitartás!
2011. febr. 25. 15:17
Hasznos számodra ez a válasz?
Én is így voltam mint te. A hormonok miatt van, 6 hét után sokkal könnyebb lesz. Ráadásul ez a ronda idő még jobban bekavar. Én féltem egyedül maradni a kisfiammal, és ha volt itt valaki mindig azt mondtam, hogy én a régi életemet szeretném visszakapni. A "nagy fiam lassan 3 éves lesz a kicsi 2 hónapos. Most is hasonlóan viselkedtem egyfolytában azon kattogtam hogy milyen egyszerű is volt az életünk amíg a kicsi meg nem született. Rossz ezt így leírni, de sajnos tényleg ilyeneken gondolkoztam, hogy minek kellett nekem ez a gyerek, pedig nagyon-nagyon vártuk. Szerencsére ez már elmúlt ahogy rendeződtek a hormonok. Szerintem mindenkinek vannak hülye gondolatai csak nem mindenki vallja be.
2011. febr. 25. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
15/20 A kérdező kommentje:
Én most is így érzem, hogy minek kellett nekem ez a gyerek, és nem akarom,nem akarom,nem akarom!!! Csak ez jár az eszemben és sírok...
Még egy rövid ideig így is fogod érezni! De amikor kicsit nagyobb lesz a babád és rájössz, hogy sok mindent meg tudsz vele együtt is csinálni (pl vásárolni, sétálni, barátokhoz, rokonokhoz menni, ilyesmi)akkor megnyugszol. Aztán amikor majd elkezd mosolyogni,kacagni, akkor kezded majd másként látni a dolgokat. Rájössz, hogy mennyi boldogság egy baba. Oyan dolgoknak fogsz örülni, amikről azelött el sem tudtad képzelni.Legalábbis én így vagyok. :)
Szerintem az anyukák jó nagy százaléka így gondolja ahogy Te, viszont kevesen merik bevallani. Én is azon kattogtam az első pár hétben, hogy minek kellett nekem gyerek, pedig mi 2 évet vártunk rá. Most 4 hónapos a kisfiam és imádom! Nem adnám semmiért! Az elején nagyon nehéz, de bele fogsz jönni! Én tisztán emlékszem az első pillanatra amikor megéreztem a köztünk lévő kapcsot. A babám 3 hetes lehetett és a mellkasomon aludt el. Én néztem őt és szó szerint éreztem, hogy a szívem csordultig lesz szeretettel. Megkönnyeztem a pillanatot. Kívánom neked, hogy hamarosan jöjjön el a Te pillanatod is!!
2011. febr. 25. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
Kitartás! El fog múlni :) Mintha magamat látnám, de ez normális, hidd el. 5hós a picilányom és kb 1.5 hónapig én is cak "voltam" vele, pont ahogy te írtad. Akárhányszor megnyikkant, görcsbe rándult a gyomrom és alig vártam a fürdetést, esti alvást. Ma már minden rózsaszín és scodálatos dologként élem meg. Ha gondolod írj privit, szívesen mesélek és szívesen segítek!
2011. febr. 26. 08:41
Hasznos számodra ez a válasz?
Kedves Kérdező!
Így, egy hónap elteltével jobban érzed már magad? És a babád? :)
2011. márc. 28. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
19/20 A kérdező kommentje:
Köszönöm az érdeklődést, jólesik. ŰEgy időre elmúlt ez az érzés, azt hittem vége, és már minden jó lesz, de pár napja megint újra kezdődött és elég durván. :( Holnap van időpontom pszichiáterhez... :( A babám egyébként jól van, csak picit hasfájós.
Sajnálom, hogy visszajött a régi, rossz érzés a babával kapcsolatban. :( Jó, hogy segítséget kértél, biztosan könnyebb lesz így. Én mindenesetre nagyon szurkolok Nektek, hogy hamar túllegyél ezen az állapoton!
Addig is kitartást és sok erőt kívánok!
Ha nem bánod, még érdeklődök majd! :)
2011. márc. 28. 18:19
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések: