Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Ez valoban barmelyunkkel...

Ez valoban barmelyunkkel megtortenhetett volna? Kicsi Aron emlekere.

Figyelt kérdés
Biztos hallottatok az egy hetes csecsemorol, Aronrol, akit az edesanyja bantalmazott es o abba belehalt.HOGY NEM VETTE ESZRE SENKI, HOGY BAJ VAN????? Meg csak par napja lehettek otthon. Orvosnak, vedononek ki kellett menni hozzajuk+ a korhazban is latthattak jeleket, ha odafigyeltek rajuk. Nem tudom elkepzelni, hogy egyik pillanatrol a masikra alakult az anyanal ki azok az erzesek. Oszinten sajnalom a tortenet minden resztvevojet. Aronka, nyugodj bekeben!
2011. febr. 21. 09:31
1 2
 11/20 anonim ***** válasza:
Akkor elmesélem néhány mondtaban az én történetemet.Az első pár napban iszonyú fáradt volta,de jóleső fáradtság volt.Viszont a nem alvás mint mindenki tudja,borzasztóan ki bírja készíteni az embert.Aztán egyszer csak bekattantam.Mikor éjszaka kelt a babám enni,a sötétkék szemei feketének tűntek a sötétben és komolyan mondom,féltem tőle.Tisztára olyan volt,mint egy alsó kategóriás horrorfilmben,mikor egy gyerek sátáni kacajjal neked támad.Még a kést is láttam a kezében.Alig mertem átmenni,mikor felébredt éjszaka mert féltem.Hol tőle,hol meg azt gondoltam,hogy van ott valaki.Aztán szóltam a férjemnek,hogy valami nem oké velem,és éjszaka keljen fel velem,de csak hogy ne féljek egyedül.Mondtam neki,hogy ez biztos valami szülés utáni stressz/depresszió/stb dolog lehet és ha egy hét múlva is így marad,vigyen el orvoshoz,mert félek hogy elhatalmasodik rajtam mégjobban és a gyerek fogja kárát látni.Sokszor annyira féltem tőle,hogy legszívesebben eldobtam volna,mior fogtam az ölemben és szoptattam.Aztán ez pár nap alatt elmúlt,de folyton mondogattam magamnak,hogy csak beképzelem és ilyen csak a filmekben van.Most is félek néha egyedül a sötétben (nem tudom,miért),de mostmár nem hogy nem félek a babámtól,hanem hozzábújok,mikor rossz éjszakám van.Szabad lepontozni.Egyébként nem védeni akarom az anyát,de nekem rögtön a saját sztorim ugrott be,mikor ezt hallottam.
2011. febr. 21. 12:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/20 anonim ***** válasza:
100%

Elképesztő, milyen válaszokat írtatok. Az a nő beteg, legfeljebb sajnálni lehet.

Majd ha kitisztul az elméje, és rájön hogy mit csinál...Szerencsétlen nő! A férjét is rettentően sajnálom...

2011. febr. 21. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/20 anonim ***** válasza:
0%
Az előző nem volt jó példa!Te biztos nem bántottad a gyerekedet!!Én dolgoztam pszichiátrián segédápolóként, és én magam is voltam súlyos depressziós. (igaz, nem szülési) Tudom, miről beszélek, mert 18 évesen hangulatjavítót, nyugtatót és altatót szedtem, szóval ismerem.De a depresszió és a pszichózis két külön fogalom, köszönő viszonyban sincsenek egymással.Nincs mit sajnálni az anyán!Az ilyen közveszélyes őrült nem való emberek közé, az ilyenek miatt visszahozatnám a halálbüntetést!Sajnálom, ez a véleményem.Erre NINCS MENTSÉG!!!!!!!!És az apát is csak SZÁNNI tudom,mert hogy lehet az, hogy nem vette észre a jeleket?
2011. febr. 21. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/20 anonim ***** válasza:
100%

Kedves utolsó, mivel nem szülés utáni depressziód volt, fogalmad sincs, miről beszélsz. A testvéremnek volt.

Borzalmas volt, folyamatosan ott kellett vele lenni, mert ő maga is tudta, hogy bántaná a babáját. Kikezelte egy nagyon jó szakember, azóta semmi gond, sőt, már született tesó is.


Én vettem észre, hogy valami gond van, és addig nyúztam, amíg el nem mondta. És azt mondta, hogy érzi, hogy akkor lenne jó, ha a baba nem lenne, és folyamatosan figyeli magát, mert már az is eszébe jutott, amikor vigasztalhatatlanul sírt, hogy beteszi a hűtőbe, hogy ne hallja, vagy ráfekszik, vagy befogja a száját. Nála szerencsére időben észrevettük, lehet, hogy ennél a nőnél nem tűnt fel senkinek.


És nem hiszem, hogy kínzókamrát, vagy halálbüntetést érdemelne a testvérem, mert az orvos is megmondta, hogy az érzékenyebb (nem idegbeteg, nem labilis, teljesen normális, csak érzékenyebb) embereket teljesen kifordíthatja magából az a hormonális atomtámadás, ami a szervezetében zajlik.


Én nagyon sajnálom az anyukát, és az apukát is, és nagyon nagyon sajnálom a kisbabát, sajnálom, hogy senki nem volt, aki észrevette volna, mi történik.


Ha az emberekben több empátia lenne, akkor a legtöbb tragédiát meg lehetne előzni. Sajnos senki nem láthatja előre, hogy valakire hogyan hat a terhesség és a szülés, van akit teljesen kivetkőztet magából, és van akinek téveszméi lesznek a babáról, hiszen az egyetlen változás, amire foghatja a rettegést, a félelmeket, a pánikot az a baba. És ebben az esetben sajnálatosan elborulhat annyira valaki, hogy azt gondolja, ha a baba eltűnik, akkor újra jól fogja magát érezni.


Ezt kellene megelőzni.


És sajnos igen, ez bárkivel megtörténhet. Az ember nem tudja, hogy egy ismeretlen változásra a szervezete hogyan reagál. Csak van akinél erősebben jön elő, van akinél csak sírás, és kiborulás szintjén, van akinél meg brutális módon.

2011. febr. 21. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/20 anonim ***** válasza:
13.34-esnek: te, mint segédápoló a pszichiátrián??? Szegény betegek...
2011. febr. 21. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 anonim ***** válasza:
14:03-asnak: Ne személyeskedjünk, jó?Nem vitatkozni akarok, csak válaszoltam a kérdésre. Ha szerinted ez rendben van, és sajnálod a szülőket, akkor veled valami nagyon nem stimmel.Egyébként egészségügyi dolgozó vagyok, gyógytornász, csak most gyes-en. Nem kell velem egyetérteni, de láttam, tapasztaltam , és éreztem dolgokat, nem vagyok hülye.És érdekes, én is voltam depressziós, mégse bántottam soha senkit.29 éves vagyok, de még egy pofont se kevertem le senkinek.És igenis,a babának joga volt az életéhez, akár tetszik, akár nem!
2011. febr. 21. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/20 anonim ***** válasza:
Ne haragudj,de nem vagy orvos.És én sem,ettől függetlenül tudom,hogy ez egy betegség,ergo nem tehet róla.Nem tudhatod,kiből mit hoz ki a szülés utáni hormonális változás.Én sem vitatkozni akarok,de lássuk már be,hogy ez egy betegség.
2011. febr. 22. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/20 anonim ***** válasza:

Tegnap 14.38.

Nem vagy orvos, és fogalmad sincs, milyen a szülés utáni depresszió. Teljesen más mint egyéb depresszió, ezt egészségügyi dolgozóként, pláne pszichiátrián töltött gyakorlattal a hátad mögött illene tudnod.

Senkinek nincs joga mást bántani, igen igazad van.

Tudod, milyen a depresszió - igen igazad van. DE! A te depressziód és a szülés utáni depresszió között ég és föld a különbség. Tudod a szülés utáni depresszió kiváltó oka a baba maga.

És én is sajnálom a szülőket (természetesen a babát sokkal jobban) mert én, tudom, hogy ez egy betegség, és tudom, hogy milyen borzalmakat hozhat ki egy emberből.

Te meg nem tudod, maradjunk ennyiben.

És ha egészségügyben akarsz dolgozni, nem ártana némi empátia a betegek iránt.

2011. febr. 22. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/20 anonim ***** válasza:
Hú, de nagyon elkanyarodtunk a kérdéstől! Hálistennek, hogy nem volt szülés utáni depresszióm!De ha lett volna, akkor se bántottam volna az imádott gyerekemet, maradjunk ennyiben!!Le lehet pontozni, akkor is ez a véleményem.Engem nem kell kioktatnotok!És empátia van bennem, de nem fogok védeni egy olyan nőt, aki brutálisan bántalmazta a saját gyerekét!Ha ez az empátia, akkor nem vagyok empatikus.És akkor nem is akarok az lenni.És már az egészségügyben dolgozok egy jó ideje, nem csak álmodozom a lehetőségről.Ennyit kívánok hozzátenni a témához, de már ez is sok volt.
2011. febr. 22. 15:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/20 anonim ***** válasza:
Szerintem is sok volt...
2011. febr. 22. 15:55
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!