Más is van így a pelenkázással? Úgy érzem, ez nem teljesen normális.

Bő három hete vagyok anyuka. Imádom a fiamat, odavagyok érte, de a pelenkázás kész rémálom. Tudom, hogy ez is a gondozás része és természetesen lelkiismeretesen megcsinálom, nem hagyom őt órákig a kakijában hemperegni csak azért, mert nincs kedvem pelenkázni, de rettenetesen utálom, rosszul vagyok tőle, hányingerem van, ha meglátom, mi van a pelusban. Más anyukáktól sose hallom, hogy erre panaszkodnának, velem van a baj? Nomális ez? Vagy majd hozzá fogok szokni később?