Hogy álltok a hisztivel? 2 éves gyermekes anyukák?

hát, előfordul. :)

leghúzósabb volt amikor 22-23 hós volt (decemberben volt 2 éves), akkor napi szinten, mindenen. pl, nem akart öltözni, pelenkázni, nem akart indulni a boltba.... a megnyugtatás annyi, hogy hagytam hisztizni, vagy ha kellett erpszakkal felöltöztettem, pelenkáztam, ilyenkor volt jhogy közben rájött maga, hogy a semmin veri magt, és abbahygat hirtelen, utána megbeszéltük hogy ez tök fölösleges, mert hiszen az jó dolog, ha felöltzünk és kimegyünk kicsit. ált, amikor hagyom hisztizni, akkor egyből jön oda, és hozzámbújik, ilyen érzékenyebb fajta, akkor megölelem, simogatm haját vagy a hátát. egy idő után lecsillapodik, esetleg ajánlok vmit, amikor már látom, hogy meghallja, amivel elterelem a figyelmét, és utána megbeszéljük, hogy mi is volt a nem jó. de csak iylenek vannak,(ill. voltak9 ellenszegülés a napi dolgokban, vagy a boltban elrohanás , vagy elkismotorozás, ez már a múlté ,mert megtanulta, hogy anya nem szereti, és nem is hagyja, azonnal beül olyankor a kosárba, vagy kilátásban helyezem, hogy akkor legközelebb nem jövünk motorral....most már sokkal könnyebb vele. persze azért vannak érdekes napjaink mostanában is, de nem vészes.

Az én fiam rengeteget hisztizik! :S

Most legújabban azon hogy még nem beszél és úgy kér inni hogy hozza az üvegét és nyammog.Na mivel ebből azt nem tudom kitalálni hogy mit kér inni, és ha épp nem tetszik neki az amit adok, akkor bevágja a hisztit és nem lehet hozzá szólni, akkor már bármit adok semmi nem jó.

Ilyenkor földhöz vágja magát.

Én rendszerint olyankor nem foglalkozom vele, és egy idő után megunja.

Iszonyatosan hisztis a fiam, nyáron lesz 3 éves. Néhány szót mond, de nem viszi túlzásba.

Az már említésre sem méltó, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja akkor kitör a háború. Pl ha nem akar hazajönni a böliből, le kell fogni és úgy öltöztetni(egyedül csodálatos kivitelezni) és hazáig visít, az emberek meg néznek rám, de nem tudok mit kitalálni már, caak vonszolom magam után. Aztán a legújabb heppje, hogy itthon nem akar levetkőzni. A sapkát még engedi, de a kabátot, cipőt már nem. Ordítás és hanyattvágódás van ha le akarom venni.

Aztán nagyon szeret autózni, ha gyalog megyünk valahova és ő spec kocsikázni akar, akkor jobb ha el sem indulunk.

Bár mostanában már nagyon sok mindent elhagyott, régen főzni sem tudtam tőle, mer a konyhában valamiért csak üvölteni tudott, bejöttünk a szobába egyből elhallgatott.

Én már minden létezőt kipróbáltam, nem jön be. Ha kiveri a hisztit az utcán, megyszorítom a kezét és vonszolom magammal, mást nem tudok. Sokszor annyira kiborít, hogy legszívesebben jól elfenekelném, de tudom, hogy nem érnék el vele semmi jót.

Az akaratossága mellett elég érzékeny is, így ha rákiabálok, akkor legalább már nem azért sír amit nem lehet, és akkor meg lehet nyugtatni. :S