Normális dolog, hogy ha az anyósom meg akarja fognia kisfiam idegbeteg vagyok? Bárki megfoghatja, de rá gerjedek, pedig rendes!

Nekem még csak a pocakomban van a manóm. DE! Én alapjáraton attól a falra másztam, ahogy a másik két unokájával viselkedett, ahogy Ti is írtátok.

Ezekből az okokból még azt sem tudják, hogy terhes vagyok (Első babám), de már most feláll a szőr a hátamon, hogy nekik is "közük" van hozzá és nem zárhatom el tőlük. A másik meg az, hogy szerintem így majd sűrűbben akarnak majd jönni, még le nem lesznek állítva...

Úgyhogy megértelek, nincs erre gyógymód.

KITARTÁS, PUSZA!!!

Lányok! Ne haragudjatok meg rám, tudom, hogy most együttérzésre vágytok, de nap, mint nap olvasom ezen az oldalon, hogy válaszadók tömkelege szerint az anyósuk nem ért a babákhoz, rosszul fogja, ültetné, etetné, majd elejti, életét veszélyezheti és még sorolhatnám.

De akkor már csak egy dolgot nem értek. Talán a ti férjeitek, párjaitok mindannyian gyomorbetegek a rossz hozzátáplálástól, púposak az ültetéstől, ütődöttek a sok etetéstől és lelki sérültek a rossza anyai neveléstől, vagy beszédhibásak?

Most komolyan kérdezem, nem bántásból. Mert józan paraszti ésszel, ha ezek a nagymamák ennyire felelőtlenek most és megbízhatatlanok, akkor hogyan nevelhették egészséges felnőtt emberré a férjeiteket, párjaitokat?

Biztosan van fiatok. Ha az ő feleségük is zsigerből ennyire megbízhatatlannak és bénának tart majd benneteket és látni fogjátok rajtuk, hogy legszívesebben oda sem adná nektek az unokátokat (aki igaz, hogy még messze van, de a legnagyobb kincsetek, kicsi babátok legnagyobb kincse lesz), ahhoz mit szóltok majd?