Hogyan viselitek ha párotok kritizálja azt, ahogy nevelitek a gyerkőcöt?

Ő 1/2 6 felé ér haza munkából, aztán még itthon is van mindig valami elintéznivalója, közben meg "foglalkozik" a gyerekkel.

Igazából az a fő gond vele, hogy nincs türelme hozzá. Amikor jókedvű a kisfiam és neki is van kedve játszani vele, akkor minden szép és jó, de amint a gyerkőcnek valami nem tetszik és ennek hangot is ad, mivel még nem tud beszélni így nyüszögésben v. kiabálásban v. sírásban, akkor azt már nem tudja kezelni.

És persze ilyenkor én vagyok a hibás.

Aztán ha a gyerek ki van borulva és sír v. hisztizik, azon ő is kiborul és ugyan ezt csinálja. Tegnap már mondtam neki, hogy elég nekem a gyereket vigasztalni v. türelmesnek lenni hozzá ha ilyen nyűgös, nem kell, hogy még ő is hisztizzen.

Ez persze nem tetszett neki.

Látom sajnos nem vagyok egyedül a problémámmal.

Sokszor pedig úgy várom haza 1-1 fárasztó nap után, hogy majd egy kicsit ő lesz a gyerkőccel és én nyugodtan iszok egy bögre kakaót v. megmosom a hajamat, stb., de aztán az első kiabálás v. kiakadás után azt mondom, hogy na nem, akkor inkább foglalkozom én tovább vele.

Amivel még kiborít, hogy ha rondán beszél a gyerekkel v. káromkodik előtte. Attól aztán sírni tudnék.

A legrondább szó ami elhagyja a számat az a "basszus", ő meg iszonyatosan cifrázza ha ideges.

Hiába mondom neki, hogy szegény gyerek, mit fog így tanulni tőle. Persze hiába minden erőlködés.