Hogyan vígasztaljam Őket? Mi az, amitől kicsit megnyugodnának?

:( Sajnos a terhesség alatt sem lehet kiszűrni mindent, hiába a sok vizsgálat :(

Segíteni nem tudsz, max ha igényli a barátnőd, akkor legyél kicsit mellette. Én annyit mondanék nekik, hogy együttérzek. Azt hogy sajnálod, ne mondd nekik szerintem, mert csak még rosszabbul érzik majd magukat :(

Sajnálatos dolog ami történt, nagyon sok türelemre és kitartásra, erőre lesz a szülőknek szükségük.

Szerintem se mond, hogy sajnálom.

Inkább azt, hogy milyen gyönyörű a pici, meg hogy "foghatom egy kicsit", "milyen cuki, egyszerűen meg kell zabálni". Én annak örülnék ilyen esetbe (ne adj Isten!!), ha a gyermekemben nem a vakot, hanem a kisbabát látnák.

Ha Ő hozza fel a témát, az más dolog, akkor probáld megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj; és ha nagyon jóba vagytok akkor mondhatod azt, hogy bármiben segíteni kell csak szóljon, vagy ha csak beszélgetni akar valakivel, akkor te ott vagy.

Én is nagyon sajnálom ami történt :(

Szerintem is azzal tudsz segíteni, hogy mellettük vagy,és segítesz,ha igénylik.

Nagyon sajnálom a kicsit, és az egész családot!

Ez nagyon-nagyon fájdalmas helyzet.

Igazi gyász, és végig kell menniük a szülőknek az elvesztés fájdalmának lépcsőfokain: gyermekük szeme világa veszett el. Borzalmas érzés.

Talán azt mondhatnád nekik, hogy gondolkozzanak el azon, ha láttak vak embert, látniuk kellett, hogy milyen békés az arcuk. Nagyobb a lelki békéjük, mint a látóknak, megtalálnak nagyon értékes dolgokat önmagukban, hiszen a látvány nem köti le figyelmüket, nem zavarja meg őket. Lelkiviláguk gazdagabb a látókénál.

A vakok maguk kérték ki maguknak, hogy világtalanoknak nevezzék őket, mert hogy igenis van világuk, csupán nem látnak.

A vakoknak a többi érzékszervük hallatlanul kifinomul. Szinte látnak ujjaikkal. Hallásuk élessé válik, mert minden valószínűség szerint már a pici baba tudattalanja tudja, hogy élete múlhat rajta. Amit nem tudnak a forgalomban kerekező, fülhallgatóval zenét hallgató ostobák.

Nem véletlen, hogy sok művész van közöttük. Zenészek, szobrászok, táncosok, írók.

Úgyis mondták nekik biztosan, hogy nagyon fontos a testi kapcsolat, az érintés, hogy érezze szüleit a kisbaba. És hangjuk, természetesen.

Gyermekükre gyönyörű élet várhat, erre készüljenek, és ezt igyekezzenek megteremteni. Rajtuk múlik, mert amit a Gondviselés egyik kezével elvett, a másikkal bőven pótolja különleges te heteséggekkel. S őket megajándékozta az olyan minőségű szeretettel, amilyen az ép gyermekek szüleiben talán sosem fejlődhet ki. Ahogy a szivárvány a legcsodálatosabb égi jelenség mert csodaszép színekből áll össze, olyan lesz az ő szeretetük is, hiszen benne lesz féltésük, némi lelkiismeret furdalásuk, hiszen a gyermek általuk lett olyan, amilyen; valamint reményeikből és vágyaikból áll össze szerettük íve.

Nem lehet könnyű, ezt tényleg meg kell emészteni, fel kell dolgozni. Nem szabad végig sajnálkozni, mert ez nem a világ vége, nevelni kell úgy, ahogy a többit. Több odafigyelésre lesz szüksége, de a vakság ne legyen akadály semmiben.

Nekem több vak barátom van (én is látássérült vagyok). Az egyik jogász (fantasztikus, milyen okos, van már két gyermeke, a felesége szintén vak), a másik diplomás, jelenleg gyesen van, a harmadik diplomás gyógyszergyárban gyógyszertesztelő vagy valami ilyesmi. Jó munkája van.

Nem látónak sem lehetetlen semmi. :))

Kedves Kérdező! Nézz rá a nőklapjacafe ez oldalára, talán sokat segíthetsz barátnődnek, ha figyelmébe ajánlod. Ez lehetőség, hogy sokat megtudjon egy vak értelmiségitől. Üdvözlettel kívánok boldog életet.

[link]