Mit gondoltok egy ilyen anyáról?

Természetesen mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy akarja, de azért 1-2 dologra felhívnám a figyelmét minden kedves anyukának.

A környezetemben sok olyan anyuka van, köztük én is, akik nagyanyáink jól bevált módszerei szerint neveljük a babáinkat. Igenis van járóka és nem dísznek, az éjszaka az alvásról szól, babakocsizunk nem hordozózunk, nem járunk ringatóra, nem alszunk együtt a gyerekkel. Míg a község anyukáinak "modernebb" csapata úgy néz ránk hogy "mi ez a spártai nevelés". Nincs spártai nevelés. Egyszerűen csak MI neveljük a gyereket és nem ő minket.

és itt jönnek a különbségek:

- a "hagyományos" tehát mi anyukák gyerekei max 2hónaposan már átalusszák az éjszakát

-nem rapliznak ha be vannak rakva a járókába, mert esetleg a forró tésztát le kéne szűrni

-a gyerek békésen nézelődik a babakocsiban, gügyög, kacag

-nem lógnak anyán, körülöttünk sétafikálnak, hozzák megmutatni a játékot, játszunk vele kicsit visszaviszi, hozza a másikat

ezzel szemben a modern anyukák:

-a gyerek 2évesen még egy éjszakát nem aludt át, amit igen azt is a szülők közt

-lerakni nem lehet mert éktelen hisztibe kezd

-a babakocsi látványától is bömböl

-mindenhova kézben viszik

-az anyukák siránkoznak, hogy jajj de miért nem alszik miért nem eszik

Nem mondom hogy a mi babáink sose sírnak...sírnak, de valahogy mégis csak kimaradnak a hisztik és a raplik...tehát ezen tessék elgondolkodni....és a "hagyományos nevelés" nem a lesz*rást jelenti, hanem a következetességet és azt hogy nem hagyjuk a fejünkre nőni a gyereket...és Ranschburg is azt mondja, ha már egyenlőtlenség van, akkor az a felnőtt javára legyen...

Kedves utolsó, hány gyereked van?

Nekem még csak egy, így saját tapasztalatról nem tudok beszámolni, de az édesanyáméról igen. Elmesélése szerint én, az első gyerek nyugodt voltam, eljátszottam egyedül, háromóránként jeleztem, hogy éhes vagyok, másfél évesen szobatiszta lettem, mert ezt várták tőlem. (Azóta is megfelelési kényszerben szenvedek egyébként.) Egyedül hajat mosni utáltam, egyébként nem hisztiztem soha semmiért.

Aztán megszületett az öcsém. :)) Esze ágában nem volt végigaludni az éjszakát, hiába nem etették meg (mert az volt a szokás) üvöltött. Emlékszem, még 3-4 évesen is kivétel nélkül minden éjjel kitalált valamit, ami miatt felkeltette a szüleinket. Ha valami nem tetszett neki, a falba és a földbe verte a fejét. Ha anyu vécére ment, sírva verte az ajtót. Meg hasonlók.

Nem volt "rosszabb", csak más volt a temperamentuma. Pedig ugyanúgy neveltek minket, nagy szeretettel, de elég szigorúan. Mégis. A jó nevelés nála jó 20 évvel később kezdett meglátszani, amikor egy tisztelettudó, szorgalmas fiatalember lett belőle, aki egyetem mellett minden hétvégén dolgozik, és most már bármikor lehet rá számítani.

Itt a gyk-n is lehet néha olvasni anyukákat, akik elmesélik, hogy az első gyerekük egy tündér volt, büszkék is voltak magukra, milyen eszméletlen jó szülők, aztán megérkezett a második...

Szóval örülj a szerencsédnek, hogy nyugodt, jól alvó babád van, de az ilyesni csecsemőkorban - hidd el - nem nevelés kérdése még.

12.29-es vagyok, és lenne még egy észrevételem.

Szerintem Te felcseréled az okot az okozattal. Én is hordoztam pár hónapig a babámat, nem ettől lett nyűgos, hanem azért hordoztam, mert nyűgös volt. Azóta már ő is elvan a babakocsiban, magától szerette meg pár hónap alatt, nem hagytuk benne ordítani. 2 hónapos koráig etettem éjjel, aztán leszokott róla (nem én szoktattam le), 6 hónaposan újra kezdett kelni, most pár napja megint alszik. Nem, nem hagytam éjszaka sírni.

Nem lehet, hogy nektek egyszerűen olyan babáitok vannak, akiknél beválnak a "hagyományos" módszerek, míg az általad megvetően csak "moderneknek" nevezett anyukák babáinak meg nem?

Egyébként hogy mi a hagyományos és mi a modern? Nem szeretnék a természeti népekkel jönni, ezért inkább azt említem, hogy néhány évtizeddel ezelőttig a magyar paraszti családokban is az volt a természetes, hogy nem óra szerint szoptattak, a gyereket magukra kötötték munka közben (volt erről egy kiállítás nemrég), nem vittek a mezőre járókát se babakocsit, és természetesen egy szobában, aludtak velük. Vagy velük egy ágyban, vagy a mellettük lévő bölcsőben aludt a kisbaba, úgyhogy ha felsírt, elég volt félálomban lökni rajta egyet. :)

Nekik a ti módszereitek számítanának modernnek.

10:13-as vagyok:

Egy gyermekem van ez tény. És vádolhatnátok is "minden gyerek más" okkal, ha a környezetemben én lennék az egyetlen. De vannak anyuka ismerőseim, nem első nem második babával és ugyanolyan jó babák. Szerintem akkor is nevelés kérdése:)

de mint mondtam mindenkinek szíve joga :)