Szerintetek most ezek után hogy viselkedjek vele? Azt mondta rossz anya vagyok!

Szóval anyóssal lakunk egy udvarba, a két ház egymás mögött van! A gyereket a minap babakocsiba "kiraktam" had levegőzzön, és pihenjen, mert nagyon nem akart elaludni.

Egy 5 perc után már aludt is, egy fél óráig, mikor a kutyák elkezdtek ugatni. A kicsi felriadt és elkezdett üvölteni én meg idegesen, ajtót is feltépve kirobbantam: "Hogy a k. anyád Atosz, hogy nem birod befogni a pofád!" Természetesen a kutyára gondoltam... Anyós is kirobbant lila fejjel, hogy a gyereknek mondtam e ezt?? De ugy megindult azt hittem lepofoz! mondom mit képzel én rólam, dehogy a gyereknek! Szó szót követet, és olyat mond nekem hogy nagyon rosszul csináljuk a dolgokat. Mondom azt mondja ezzel rossz anya vagyok?? Erre ő: Hát én biztos nem hagynám ennyit sirni a gyereket!

Túlpörgeti magát, nehezen alszik el, ha átjön ez a ...uhhh hogy ne mondjak rá csúnyát anyósom akkor állandóan a kezébe van! Eddig mindig olyan szépen magától el tudott aludni a kiságyába, de ez meg szépen beszoktatja kézbe! Én meg persze próbálom őt visszaszoktatni. De mikor ténylegesen elkezd sirni kiviszem és megvigazstalam. Csak nyüglődik, próbál elaludni, nyafog. És ott vagyok mellette és a kis hasán végig ott a kezem. Múltkor mikor délutános volt, este 11 órakor jön haza, nálunk égett a villany én kint a konyhába, csináltam neki kajcsit, párom bent vele a szobába, és a gyerek üvölt mert éhes! ÉS rendes tépi fel az ajtót hoyg miért sir?? ESTE 11 kor?? Miért nem hagy már akkor minket békén? AMugy ezzel sem lett volna semmi baj ha ugy mondja! De közbe olyan képet vágott,és az a hangsúly... mintha egy kanál vizba megfojtott volna.

Szóval elkezdtünk egymással üvölteni, ő közölte én rossz anya vagyok, és meg mondtam hogy maga talán kezdő anyaként jobb volt? Most már könnyű igy magyarázni mikor 2 gyereken meg egy unokán "túl van". Olyan idegbeteg arca volt...én még igy soha nem láttam. Párom szerencsére hallotta az egészet és véget vetett azzal hogy közölte az anyjával a gyereket ugy neveljük ahogy akarjuk és nem ugy ahogy ő akarja! Amugy mindig akkor talál be mikor a párom nincs itthon.

Soha egy rossz szavam nem volt hozzá, mindig illemtudóan viselkedtem vele és szerettem is. De ez most ugy betette a kiskaput nálam, és nem ez az első eset mikor vérig sért!

A gyerekkel egy hónapja bekerültünk a kórházba mert ment a hasa, és egyszer hányt, és hogy nehoyg kiszáradjon. A védőbe vmit összeszedett mert utána való nap kezdödött nála. Kihivtam a doki nénit és közölte azonnal kórház, ki ne száradjon. Erre megkaptam ez is az én hibám mert ha szoptatnám akkor nem lenne semmi baja. Gondolhatjátok hogy nem azért nem szoptatom mert nincs kedvem... Hanem mert nincs tejem! És ezt ugy vágja oda hogy másfél hónapja vagyok anya. Hát mondom köszi...!

Utolsó idős terhesen visszaköltöztette volna az apámhoz...A történet nagyon hosszu és bonyolult, nem tudom leirni, de higyjétek el hogy azt a beszólást sem kellett volna. És azt is ahogy közölte, csak ugy odaböfögte, hogy nem tudja mi lesz velem...És azt is lenyeletem. Egy szót nem szoltam. Nem magyaráztam neki vissza... Ott segitettem ahol tudtam. Már majdnem anyámként szerettem!!

Erre...

És itt van a nyakamon, nem tudom hogy szereljem le, mit csináljak, ha jön és unokázna? Ha párom nincs itthon (márpedig hétközbe este 7 ig nincs itthon) mit csináljak? ELmenjek itthonról?

Bocsi ha túl hosszú lett.