Amikor kislányt szerettél volna, kislányod lett, amikor fiúra vágytál fiad lett?

A párommal mindenképpen lányt szerettünk volna.Az első ultrahangon kiderült,hogy kisfiú.Kicsit csalódottak voltunk.Még a terhességem végefelé is néha eszembe jutott,hogy most mit fogok vele kezdeni.Nem babázhatok vele és nem taníthatóm meg hímezni stb.

Azután amikor a szülőszobán elösszőr a kezünkbe adták elolvadtunk tőlle.Most 8 hónapós és ő a mindenünk.Semmi pénzért nem cserélném el.Most már úgy vagyunk vele,hogy a következő mindegy mi lesz. :)

soha nem tudtam magam elképzelni lányos anyukaként, éppen ezért az első tergességem alatt nagyon fiúra vágytam, és az is lett:) Most „csináljuk” a kistesót, igazából ő már mindegy, mi lesz, de titkon így is fiúban reménykedek. Néha elképzelem, hogy lányom van, és lányos kelengyét vásárolgatok szülés előtt, de valahogy kisfiúra egy picikét még mindíg jobban vágyok.

A páromból én sem tudtam soha kiszedni, hogy mit akar. Mindíg ezzel a mindegy, csak egészséges legyen szöveggel jön.

kislányként úgy gondoltam mindig hogy három gyerekem lesz, és három lány!

Most két fiam van! Egy pici pillanatig sem bántam soha, sőt örültem a másodiknak, hogy ő is fiu. :-) Szeretnék egy harmadik babát is, azt mondthatom, hogy talán egy hajszálnyival örülnék jobban egy lánynak, de csak azért, hogy legyen egy lány is. De ha fiú lenne, leírhatatlan öröm lenne az is.

Szóvan nekem nem jött be az amit akartam, de már nem akarom máshogy, mint ahogy most van!

:-)

En teljesen biztos voltam benne mar 5 evvel ezelott is(15 evesen!), hogy nekem leanyom soha nem lesz! Mikor megtudtam, hogy allapotos vagyok, teljesen meg voltam gyozodve arrol, hogy kisfiu. El se tudtam magam kepzelni, hogy leanykam legyen. En babazzak egy kislannyal? /:) Lehetetlen!

Aztan mikor mentem a 24 hetesen uh-ra megkerdeztem, hogy milyen nemu lesz. S kaptam a valaszt... "Leanyka!"

S kepzeld! Sirva fakadtam! Az oromtol! :D Akkor olyan boldogsag fogott el, mikor megtudtam, hogy leanyka. El se tudom mondani azt a felemelo erzest. Annyira orultem neki :) Onnantol kezdve el is felejtettem, hogy mennyire fiura vagytam(jobban szerettem volna egy fiuval foglalkozni, meg a leanykakat olyan "hisztisnek" ereztem stb). Most alig varom, hogy babazzak, meg fozocskezzek, meg tancoljak, meg csajszis dolgokat tegyek a leanykammal.

Most 3 hetes, es imadom :D

Szia!

Elsőre mi azt mondtuk, mindegy, de "titkon" mindketten lányban reménykedtünk, annak ellenére, hogy már pár hetesen mindenkinek mondtam, hogy fiú lesz:)

16 hetesen be is bizonyosodott, hogy fiú, és hasonlóan az egyik előző válaszolóhoz én is elkezdtem bőgni örömömben a vizsgálóasztalon feküdve:)

Most újra babát várok, és "titkon" megint reménykedünk, hogy lány lesz, aztán ha mégis fiú, remélem megint bőgök örömömben egyet:)

Czeizeles anyuka

Nem voltunk nála, csak a módszert alkalmaztuk. Lúgos öblités, pé előtt pár napig nem voltunk együtt, aztán pé napjától viszont minden nap. Hát nem tudom hogy ez-e volt a siker titka, a lényeg az eredmény. Én nagyon hittem és biztam benne. Ja utána még hasra fordultam, azt olvastam az is elősegiti a katonákat a célba. És egészen addig amig meg nem tudtam hogy mi lesz, fiút álmodtam, a kezdetektől. A férjem pedig megmondta mindhárom gyerkőcnél már az elején hogy most mit csinált. Még vicceltünk is a dokival az uh-on, azt mondta a doki is hogy valamit akkor nagyon tud a férjem. :-O) Ördöge van.

Nálatok hogy van ez? Mit szeretnél?