Van "sorrend"? Mi a normális? Hogy csináljátok?
Nem tudom máshogy megfogalmazni a kérdést, remélem érthető leszek. Szóval a gyerekek és a férj- most akkor ki kell legyen az első? Tudom, mindegyik fontos, sőt ugyanolyan fontosnak kell legyen az hiszem, mégis mindig a férj az (legalábbis nálunk) aki a "második" a gyerekek után. Kaja persze van, beszélgetünk is (az lehetne több), de ölelés, törődés (és nem rajta levezetni a feszkót sokszor) és főleg szex, hát az ha marad erő, csak akkor. Pedig fontos lenne az is.
Csak én érzem úgy hogy nem tudok mindenkinek megadni mindent, amit szeretnék és szerintem megérdemel? Próbálok én, de estére már az erőm, hát....
A két éves lányom pl most (remélem már csak) volt beteg, mindig kézben lett volna, és mellette a 4 hós ikerfiaim, akik szintén engem akarnak, apánál is sokszor csak sírnak, ha átveszem őket, semmi bajuk. Amúgy jó babák, de ha dilisek, akkor csak én kellek, és persze hogy egyszerre azok. Ilyenkor apát nem tudom "kiszolgálni", enni adni, stb, nem tudunk együtt enni, együtt lenni, mert őt meg bántja, néha idegesíti hogy vele nincsenek el a gyerekek ha bajuk vanm inkább elvonul. Nagyon szeretem a férjem, meg akarok neki adni mindent (meg a gyerekeknek is) csak úgy érzem nem megy. Értitek?
válasza:Nézd a férjem egyszer szemrehányást tett nekem,hogy nálam a sorrend.
-gyerek
-munka
-és ő csak az utolsó.
Erre azt találtam mondani,hogy a sorrend stimmel,csak az utolsó ÉN vagyok.
Ne legyen lelkiismeret furdalásod,természetes,hogy kevesebb jut belőled amikor osztani kell a figyelmedet.És ugye a beteg gyermek prioritást élvez...
Ígérd meg,hogy majd kárpótolod valamivel,csak várja ki.:))
válasza:
válasza: válasza: válasza:Ha ilyen feszkó van, akkor apukának nem panaszkodni kellene, hogy miért nem kap kaját meg törődést, hanem szó nélkül odaállni a tűzhely mellé, és főzni valamit, vagy takarítani vagy akármi. Így mindjárt több idő maradna rá is...!
Szerencsére nálunk így van.
válasza:egyet kell értenem azzal, hogy én is, te is és az anyukák vannak az utolsó helyen, nem apukák!
és bizony apuka tálaljon magának egy tányér ételt.
mi nem tudom, mikor ettünk utoljára együtt, de egyszer majd csak eljön az is.
ezt a férjednek is meg kell értenie és nem elvonulni, hanem aktívabban részt venni a dolgokban. a gyerekek biztosan nem azért nincsenek el vele, mert "amint hazaér, csak velük játszik, foglalkozik". mert ha így lenne, legalább a nagyobb el kellene, hogy legyen vele is.
válasza: válasza: válasza: válasza:Lehet, hogy csak Te érzel így, de mond el a párodnak is! A férfiak is szóból értenek. Az én férjem is általában a a saját világának a központja, de mióta többet kell segítenie jobban megbecsüli a munkámat és a gyerekhez is jobban ragaszkodik. Kérd meg, hogy csináljon meg ezt vagy azt(mutasd meg, hogy kell, de ne légy tul kritikus, ha az elején nem pont úgy sikerül, dícsérd meg, hogy fontosnak érezze magát, és értékesnek a segítségét! ). Így lesz TÖBB IDŐTÖK EGYMÁSRA!
Amúgy megértelek nálunk is ugy jött létre egyensúly, hogy eltörött a lábam, a kényszer pedig nagy tanítómester!:)
Hidd el a közös tevékenységek/feladatok még közelebb hoznak egymáshoz, mint az, ha az emberlánya megfeszül azért, hogy mindenhol a maximumot adja, (aztán meg olyan a lelke meg a megjelenése, mind egy kifacsart citrom - aztán némely rövidlátó férj, akkor veszi észre a mosolygós kolleganőt!!)
CSAK OKOSAN!:))
Szép ünnepeket Nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!