Nagyon megviselte 2.5 év körüli gyerkőcödet amíg a kórházban voltál?

Hát nálatok biztos nem lesz semmi baj!!! Ismerős emberekkel lesz és olyanokkal akiket szeret és máskor is tölt velük gondolom hosszabb időt!!

Nálunk sajnos nincsenek se nagyszülők se rokonok ráadásul a másodikkal 37 hetesen beindult a szülés szóval hamarabb mint vártuk. A kisfiam 2 volt akkor. Apjával volt itthon de hozzátenném, keveset szoktak együtt lenni mivel a férjem sokat dolgozik.

Ő (a fiam) sajnos nagyon megbetegedett amíg nem voltam otthon 40 fokos láza lett..első két nap behozta a férjem látogatóba (akit zavar arra nem is tudok mit szólni...már úgy értem h a látogatók, kismamák vagy eü személyzet közül) jó volt mert látta h nem tűntem el, élek megvagyok.

Én 3.nap este saját felelősségre távoztam a babával, mert a fiam nagyon xarul volt már addigra és tudtam h csak én tudom helyrerázni.

Így hazamentem , másnap reggel elvittem dokihoz gyorsan és egy két nap alatt meggyógyult nekem.

De nálatok biztos nem lesz semmi baj!!! Az lehet h esetleg kicsit távolságtartó lesz mikor hazamész (az nagyon xarul tud esni:)) de nem okoz benne maradandó törést szerintem!

Gyors és szép szülést neked és jó egészséget!!

Az én fiam ugyan csak 10 hónapos volt, amikor kórházba kellett mennem pár napra, de őt jobban megviselte lelkileg, mint ahogy gondoltam volna. Ő nem egy bújós baba, nagyon jól elvan akár 1 napot is a mamánál, keresztszülőknél és természetesen az apukájával is. Szerintem először mi ott hibáztunk, hogy behozták hozzám látogatni, aztán szegény nem értette, hogy én miért nem megyek velük haza. Mikor hazaengedte, utána majd egy hétig nem volt hajlandó szóba állni velem, látványosan haragudott rám, levegőnek nézett. Aztán sajna még egyszer kórházba kellett mennem, akkor már nem hozták el látogatni, és sokkal hamarabb megenyhült, teljesen más volt utána. Szerintem ha nem lát, azt ugye még nem érzékeli, hogy mennyi ideig nem látott.

Azért biztosan más már egy 2,5év körüli gyerek is, csak gonoltam leírom neked az én tapasztalataimat.

Kedves kérdező! Készítsd fel megfelelően arra az időre amíg nem leszel otthon. Kezd el szokatni hosszabb időre a mamáékhoz. Így te is nyugodtabb leszel ha már most látod, hogy nincs semmi baj, akkor sem ha 1 egész napig nem lát. Az éjszakát meg se említsem ugye.

Egyébként nagyon hasznos amit az utolsó válaszoló írt. Anyu mesélte, hogy amikor öcsém született velem se volt semmi gond addig, amíg apu be nem vitt látogatóba. Én se értettem, hogy ő miért nem akar velünk haza jönni. Hiába mondták, hogy jön és hozza a kisöcsit, én akkor is úgy éreztem, hogy elhagyott öcsémért. Állítólag téptem róla a köntöst, hogy velem jöjjön haza.

Aztán amikor haza jöttek, anyu extra figyelmet fordított rám öcsém mellett. Tanult az esetből. Mai napig nem felejti el hangsúlyozni, hogy mennire szeret mindkettőnket. Pedig már 29 vagyok. Ez egy esettől elteintve soha nem voltam féltékeny.

Szia! Az én kisfiam 3 éves volt, mikor született a kistesó.

Őt nem az viselte meg, hogy én kórházban voltam, hanem a körülmény, ahogy eltűntem. Ugyanis reggel azzal búcsúztam el tőle, hogy 2 óra múlva jövök, mert megyek nst-re, de aztán a baba szívével nem voltak megelégedve, ezért benntartottak és megcsászároztak azonnal. Én sem voltam felkészülve, sőt a mai napig nem tudom magam rajta túltenni.

Mikor kijöttünk a kórházból kb. 3 hét nagyon kemény volt. A kicsi hasfájós volt, én hisztis nyűgős, a nagyfiam szintén hisztis nyűgős,szófogadatlan, szóval zajlott az élet. Aztán belerázódtunk a dolgokba, Domi is megbocsájtott és minden rendben ment. Persze mire párom hazaért külföldről, már minden ok volt.

Szép szülést neked.