Hogyan bírjátok az állandó egyedüllétet a babával?

Ez a dolgod mert anya vagy, nincs ezen mit "átvészelni".

Menj el otthonról sétálni vagy babaklubbokba heti 2 szer egész délelőtt. És máris nem olyan "unalmas".

szia,

sajnos én is akkor kezdtem el értékelni az együtt töltött időt, amikor 10 hónaposan a mamákra kellett hagynom, mert vissza hívtak dolgozni...:S

mi is rengeteget sétáltunk, én szerettem vele ketten lenni. de ha sok lett, beraktam a kocsiba és irány Szeged vagy Szabadka, a palicsi állatkert, vagy csak egy plázázás :) mindig csináltam valami programot és mivel az elején a barátaink úgy gondolták, hogy hát most tuti minden megváltozik nem hagytam, hogy elmaradjanak, programokat szerveztem velük közösen, kerestem őket. a legjobb azonban az, hogy megismerkedtem egy anyukával, aki mára már a barátnőm lett, a gyerekeink között 1,5 hónap van és sok programot csináltunk együtt. sajnos ma már nagyon kevés időm van ezekre a dolgokra!! tudom, hogy rossz egyedül lenni, de ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad!! élvezd nagyon, mert aztán marad csak a rohanás és a mókuskerék...

Ági

Szia.

Nekem még este sincs társaságom, a férjem külföldön van, de mi lefoglaljuk magunkat:)

Vásárolni járunk, vagy csak úgy sétálni, járunk babaklubba, babaúszásra, most hogy hideg van a játszótéren alig van valaki, de megoldjuk.

Lemegyünk anyósékhoz vidékre(autóm nincs, így buszozunk, ott eltöltünk pár napot, hazajövünk)

Szóval el lehet az időt tölteni.

"róbáltam séta közben ismerkedni, de valahogy nem voltak kaphatóak az anyukák egy újabb jövevény befogadására.Minden nap sétálunk és ráköszöntem többször is az ismerős anyukákra akiket nap mint nap látok séta közben.Hát egy sem köszönt vissza, sőt volt aki még el is csapta a fejét. "

HA ez igaz akkor veled lehet a baj :(

Miért nem mehettek játszótérre?

Ott sok anyuka ücsörög, és a többség szeret beszélgetni is

Az én kicsim 1 éves. Hasonló cipőben járok mint te. Férjem egész nap melózik, mi meg itthon.

4. emeleten lakunk lift nélküli házban, így a séte csak akkor oldható meg, ha a férjem is ráér.. Az anyukákkal hasonló tapasztalatom van mint neked. Akiket látoka környéken többnyire párban, vagy hármasban sétálnak. Hozzájuk már nem lehet "odacsapódni". Pedig én is ki vagyok éhezve más felnőtt társaságára, egy jó beszélgetésre bármiről. De nem egyszerű.. Sokszor kiborulok, mert a férjem nem érti meg, hogy néha nekem is szükségem van más társaságára ( ilyenkor azt hiszi vele van bajom ). Pedig nem így van.