Milyen anya lehet az, aki nem veszi észre hogy a babája majdnem kiszáradt az éhségtől?

Egy ismerősömről van szó, akinek pár hónapja született meg a babája teljesen egészségesen, normális átlagos testsúllyal. Már az első napokban ragaszkodott az elveihez, csak 3-4 óránként szoptatott, ha sírt a baba akkor se tette többször mellre, fel sem vette, kerülte a testi kontaktust. Csak ringatta a mózeskosárban, mert félt attól hogy ölbe szokik és akkor neki nehéz dolga lesz később. Hozzáteszem hogy egész nap sírt, lehet a hasfájósság is közre játszott, de szerintem éhes volt. Pár nap alatt rászoktatta a babát az esti elalváshoz úgy hogy hagyta órákat sírni és rázárta az ajtót. Szegény már attól elaludt, hogy kifáradt az egész napos ordítástól. 1 hónapos volt a baba amikor alig hízott a születési súlyához képest, de ez még nem tünt fel senkinek. Én láttam 1 hónaposan és csodálkoztam is hogy nem látom azokat a kikerekedett orcákat, hiszen ilyenkor már minden baba kikerekedik, és hurkásodik. Akkor dicsekedett el vele az anyuka, hogy milyen jó gyereke van, igaz hogy a nappalokat végig ordítja, de éjjel alszik mint a bunda 12 órát, mert rázárja az ajtót egész éjjel. Hát mit ne mondjak furcsáltam az egészet, hogy lehet valaki ennyire rideg, de az ő dolga hogy neveli a saját gyerekét, de azért megjegyeztem hogy én nem zárnám rá az ajtót, bármi történhet. De akkor még nem gondoltam semmi rosszra. 2 hónapos korában elvitték ismét kontrollra az orvoshoz, hát kiderült hogy a születési súllyára fogyott vissza, és sűrgúsen pótolni kell tápszerrel, mert jó hogy nem száradt még ki a baba. Én pont meglátogattam pár nappal az orvos előtt, hát így utólag félelmetes volt ahogy az a szegény gyerek kinézett, beesett az arca, a szemei kidülledtek, mint az indiai éhező kisgyerekeknek. A lábai csont vékonyak voltak, a bordái kilátszottak, mint egy koraszülöttnek. És persze akkor is csak sírt keservesen. Kérdeztem nem-e éhes, azt mondta biztos nem mert nemrég evett (3 órája volt akkor). Már kénytelen voltam én ölbe venni a babát, mert az anyja nem akarta, meg is nyugodott kicsit. Álmomban sem gondoltam volna hogy az lehet a baja hogy éhezik, mert ezt egy anyáról sem tudtam elképzelni hogy ezt hagyná. Arra gondoltam hogy valami betegsége lehet, vagy vitaminhiány, esetleg vashiány. De végül bebizonyosodott hogy éhes volt szegény.

Számomra hihetetlen ez az egész, még a civilizálatlan világban is természetes egy anyának hogy rendesen táplálja a gyerekét, pláne nálunk ahol minden problémát megbeszélhet az anyuka az orvossal vagy védőnővel. És ami a legidegesítőbb az egészben hogy most sajnáltatja magát mindenki előtt, hogy nem volt elég teje, ezért most tápszert kap a gyerek. Hát azért nem volt elég teje, mert nem növelte a gyerek igényeihez képest, azt sem tudja mi az a fejlődési ugrás, pedig én is elmagyaráztam neki az elején. Azzal sem volt tisztába, hogy a gyereknek alíg volt vizelete, széklete, de mióta tápszert kap csodálkozik hogy jé minden pelus pisis. És azon is csodálkozott hogy egy ekkora baba hogy képes 120 ml tejet meginni és napi 5x-6x enni, mert eddig csak 4x etette egy nap.

Csak azért írtam ezt le, mert még máig sem tudom felfogni hogy ilyen manapság még megeshet. És ezek még csak a kezdeti nehézségek, mi lesz még később.

De hála Istennek a azóta kisbaba már szépen fejlődik, kikerekedett, de ez nem az anyja érdeme.

Bocs hogy ilyen hosszú lett.