Mit mondasz arra az "én is így csináltam, mégse lett semmi baja a gyereknek" című idegesítő mondatra?

Az a te gyereked és a te döntésed (és felelősséged) volt, ez meg az én gyerekem és az én döntésem (és felelősségem)...

Ennyit. Erre nem tud mit szólni.

Másik, hogy "megköszönöm a tanácsot, de nem értek egyet vele" és teszed tovább, ahogy te akarod.

1. Ne vedd fel, engedd el a füled mellett! Ilyen mindig volt és mindig lesz is, a gyerekek gondozásához (és a focihoz) általában mindenki nagyon szokott érteni :)

2. Mondd, hogy az akkor volt és az ő gyereke, most meg a te gyerekedről van szó és te döntöd el, hogy mikor mit kap, mit engedsz neki!

3. Kár belemenni ilyen vitákba, mert úgyis mindenki annyi okosat tud mondani, hogy a végén te fogsz betörni :)

Hát frappánsnak nem frappáns, de én azt szoktam: Hogy én meg emígy csinálom, és az én gyerekemnek se lesz tőle baja. És még meg szoktam kérdezni, hogy abban az időben mindenki egyformán csinálta?

Ha meg olyan viszonyban vagyok vele pl. anyósom, akkor szépen elmondom neki, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, és mi úgy gondoljuk, hogy neki ez a legjobb.

De pl. van egy utálatos nagynénink, aki mindent jobban tud, akkor csak udvariasan mosolygok, és marhára figyelek nehogy a gyerekem közelébe kerüljön és beletömjön valamit.

Megkérdezem tőle, hogy van-e gyerekorvosi diplomája. Ha nincs, akkor ne szóljon bele. Ennek finomabb változata, hogy a saját gyerekét úgy nevelte, ahogy akarta, de ez nem az ő gyereke.

Egy udvariasabb válasz, hogy ami 30 éve jó volt, az ma lehet, hogy már nem az. Ha mindent úgy akar csinálni, mint 30 éve, akkor dobja ki az UH vizsgálatot, a mobiltelefont, a számítógépet, az automata mosógépet is a ablakon... Ha megtette, akkor csinálhatja a hozzátáplálást is úgy, mint 30 éve.

Én az ilyenekkel nem foglalkozom, hadd mondjon mindenki azt, amit akar.

A Te gyereked, a Te felelősséged, ne szóljon bele senki, hogy neveled, gondozod, táplálod!

A hozzátápálás betartása: mert ezzel csökkenthetem az allergia kialakulásának veszélyét.

Nekem anyósom VOLT ilyen :). Közöltem vele, hogy ő az én/mi lányunk, én tudom mi a jó. De egyébként az eddig elhangzottakat mondtam vegyesen. Az elején még kiakasztottak, aztán ahogy nőtt a lányom (9,5 hós most) egyre magabiztosabb lettem magamban, és látták, hogy rendíthetetlen vagyok.

Szia. Én ilyen helyzetben mindig azt csinálom, hogy mondom az illetőnek hogy már több helyen utánna néztem, érdeklődtem,kérdeztem a dolgoknak és ezek alapján csak a legjobbat csinálom a gyerekemmel. És nem érdekel hogy x évvel ezelőtt ők mit hogyan csináltak. És vissza kérdezek hogy nekik hogy esett annak idején amikor őket oktatták ki ezekről a dolgokról.

És ez csak rád és a párodra tartozik.