Napról napra élni? (Nem anyagi értelemben)

Nen tudom, mit lehet ezen ennyire túlstresszelni, hogy fogik majd meg hozza kell táplálni és kúszik. Nem agyműtétje lesz.

Ez mar nem normalis dolog, bocsi.

Nem lesz semmi, mert meg fogod oldani. Mivel muszaj, ezert mas valasztasod nincs, ezen szerintem ne stresszeld magad elore, foleg, ha amugy nem is lesz min. Elkezd kuszni? Oke? Az tok jo, mert vegre kinyilik neki a vilag es sokkal jobban elvezni fogja a napokat!

A fogzas meg lehet meg se fog kottyanni. Hozzataplalast csak elkezdeni nehez; aztan majd megszokod :)

De amugy az elso 1 evben minden reggel ugy keltem, hogy “csak ezt a napot eljuk tul”. Mert rohadtul nem aludt ejszaka es a halalomon voltam. Szoval az erzes ismeros, csak kicsit maskepp.

Nekem is volt ilyen időszakom. Tuti a hormonok meg egy kis szülés utáni depresszió is rátett. Nekem nincs jogsim, kisvárosban lakunk, de több részes a város és így itt konkrétan semmi nincsen csak játszótér.

Kezdj el kimozdulni, tényleg rengeteget segít. Akár csak egy kis séta, hangoskönyvet hallgatva vagy zenét.

Ezenkívül én is féltem a fogzástól meg a hozzátáplálástól, de ami tényleg nehéz volt az a szeparációs szorongás meg a hányás hasmenéses vírus, de pár nap után az is sima liba. Az összes többi olyan volt, hogy túl lehet élni. Nem szabad rástresszelni, a gyerek is megérzi és akkor tényleg minden rosszabb.

Emlékszem féltem hozzátáplálásnál minden maszat lesz, de pár nap alatt megtanultam, hogyan kell feltakarítani gyerek mellett hatékonyan.

Félten az első esti orrszívástól, hogy nem alszik vissza, de simán visszaaludt. Attól is, hogy este fent volt beszédfejlődés miatt 2 órát és hogy sosem fog aludni és mégis visszaaludt.

Az egyetlen ami állandó, hogy ő rossz evő. Eleinte sírtam, meg kivoltam tőle de mihelyst elengedtem jobb lett. Eszik amennyit kell, hízik rendesen, felesleges aggódni.

Hidd el mikor jön a "nehézség" akkor majd látni fogod, hogy sokkal jobban megy mint gondoltad volna és teljesen felesleges volt félni tőle.

Plusz úgy vagyok vele minek aggódom olyanon, ami meg sem történt. Akkor 2x is rosszul érzem magam. Majd ha jön a baj megoldom, ahogyan mindent.

Na persze, mert itt senkinek soha nem voltak mentálisan nehezebb időszakai. :P Kérdező, nekem már 8 hónapos a kisfiam, de voltak nehezebb időszakok, amikor "fejbecsapott" a jövőtől való félelem, hogy mi lesz ha majd jön a kúszás, mászás, felállás, hozzátáplálás, betegségek stb., hogy fogom kezelni, jól fogom-e csinálni stb., aztán kettőt pislogtam és már itt is vannak ezek, és azt vettem észre, hogy napról napra nyugodtabb és magabiztosabb vagyok, pont azért, mert már ez is ki van pipálva, azt is megoldottuk, amazt is túléltük stb. És persze voltak szar napok, meg még szarabbak, amikor úgy voltam vele, csak legyünk túl rajta, és sírhatnékom támadt a gondolattól, hogy mi lesz később. Most is vannak ilyenek, és mindig van új és ismeretlen dolog a jövőben, de próbálok minél kevesebbet ezeken rágódni, csak a jelenre koncentrálni.

Nehéz ezt kívülről megítélni, mikor kell csak egy kis segítség, akár csak egy kis lazítás, több kimozdulás, több program, séta, felnőttekkel találkozás, valaki, aki kicsit átveszi a terheidet, akár családtag, akár fizetett segítség (akár csak annyi, hogy ott van és foglalkozik/figyel a gyerekre, míg te nyugodtan lezuhanyzol, eszel, olvasol, netezel stb. vagy lemész egy közeli kávézóba megenni egy sütit, sétálni, bevásárolni EGYEDÜL stb.) és mikor kell komolyabb, akár pszichológus, de azért ennyiből, amit írtál nem zavarnálak rögtön orvoshoz. Kitartás! :)