Mi a velemenyetek azokrol akik akkor is megszulik a gyermeket ha tudjak elore hogy valamilyen betegsege lesz? (pl Down vagy mas ertelmi fogyatekossag)?

" ezeknek a gyerekeknek sosoem lesz nolmáris élete tehát a gyerekkel is kiszúr!!!! "

Ezzel egyáltalán nem értek eggyet. Ha szeretető családban nevelik fel a beteg gyereket, ugyanúgy lehet boldog élete mint egy egészségesnek. Sok beteg gyerek/felnőtt (pl down kóros) egyáltalán nem tudja hogy ő más mint a többi, és nem gondolkozik azon hogy vajon milyen szemmel néznek rá az emberek. Ellenben egy olyan beteg gyerekkel/felnőttel, aki egészségesen születik és életében történik vele valamilyen maradandó betegség. Az már tudja a különbséget.

Én láttam sok olyan Down kóros embert, aki a szüleivel volt, és látszólag teljesen boldognak tünt, teljesen mint egy egészséges gyerek.

(első voltam)

azt kijelenteni, hogy nem lehet egy down-osnak boldog élete, egy címeres marhaság, már elnézést. sztem ők nem úgy érzékelik, hogy ők betegek, hiszen őnekik az a természetes állapotuk, hogy downosak. a vakon születettnek sem hiányzik a látás, mert foglama sincs róla, mi az. aki szerető családban nő fel, annak semmivel sem bodolgtalanabb az élete, mint egy egészségesnek. a nehézséget abban látom, hogy egyfelől ez nagyon megterhelő a szülőnek, mind érzelmileg, mind fizikailag és anyagilag, na meg ha tényleg meghal a szülő, a ygerek meg esetleg túléli, bár pl. pont a down-nál úgy tudom elég ritka a hosszú életkor, akkor mi lesz a gyerekkel.

ezeken felül pedig a legeslegnagyobb tiszteletet és bámulatot érdemli részemről az, aki megszüli a fogyatékos gyermekét. én nem tudom, képes lennék-e rá. amúgy nagyon ellenzem az abortuszt. a kislányom előtt volt egy nekem, még kamaszkoromban, sajnos védekezés mellett estem teherbe, a fiú meg lelépett, meg nem is nagyon akartam volna 16 évesen szülni, gondolkodás nélkül elvetettem, bepánikoltam. persze mindig kiszámolom magamban, most épp hány éves lenne. amióta meg megszületett a kislányom, pláne abortuszellenes vagyok. nem ítélek el senkit, aki abortuszra megy, de én azt hiszem (jelenleg legalábbis), nem lennék többé képes megölni egy pici életet, ha fogyatékos, ha nem. remélem, nem kerülök olyan helyzetbe, hogy döntenem kelljen ilyen esetben.

22 hónapos kislány anyukája (szeretnénk kistesót).

utolsóval úgylátszik egy véleményem vagyunk. :-)

(utolsó előtti)

Nekem azokról van inkább véleményem, akik megszülik és aztán magára hagyják a beteg gyereket.

Hogy tudják megtenni????

Hogy van egyetlen nyugodt percük is az életben?

Aki vállalja és neveli tisztességben, szeretetben, az előtt - részemről - le a kalappal.

Sziasztok!

Meg lehet kövezni,de az én véleményem ez:

nekem anno a genetikai ultrahangon azt mondták,hogy nagy valószínűséggel down-os lesz a babám,elmentem a magzatvíz vizsgálatra,amíg vártunk 5 hétig az eredményre,sokat veszekedtünk a férjemmel,hogy mi legyen,ha beteg.Arra jutottunk,hogy akkor mindenképpen elvetetjük...

1:van munkatársam,akinek van beteg,ma már 20 éves nagyfia,tudom,milyen az életük,

2: van egy egészséges kisfiam,akire nem lenne időm,mert a nap 24 órájában a beteg tesóval kellene foglalkoznom,és nem lenne normális életünk,anyagilag tönkre mentünk volna,mivel akkor az én keresetem,hogy a beteg gyermekemet ápolni tudjam,kiesett volna.

Szerencsére egészséges lett,de belehaltam volna a fájdalomba,ha a negatív eredmény után mégis betegen született volna meg.

Aki nem volt hasonló helyzetben,az nem tud dönteni,más beszélni róla,és más megélni,azt az 5 hetet nem kívánom senkinek:(