Órákon át tartó vígasztalhatatlan sírást hogy kezeltétek?

Az én lányom 2 hetes korától 9 hetes koráig minden ébren töltött pillanatában úgy ordított mint akit épp gyilkolnak.

Ilyen 10-13 órákat naponta, vigasztalhatatlanul, semmi nem müködött. Mire nagy nehezen elhitte a doki, hogy nem elsö gyerekes paramami vagyok akinek nem bírják az idegei a normál kisbabás létet, már tényleg az őrület határán voltam. Tejfehérje allergiás a gyerek, a speckó tápszer 2 nap alatt csinált belőle eszik -alszik álombabát...

Addig meg a kezemben volt non stop, konkrétan volt hogy bevittem magamnal wc-re mert épp rámjött a szapora ő meg sikított és nem volt szívem letenni.

Ha kezelés alatt a megoldást érted, akkor a másodiknál csak az idő oldotta meg. Az első gyerekünk tipikus szélgörcsös baba volt: késő délután elkezdett sírni 3-4 órát, 3 hónapos koráig, húzkodta fel a lábát, úgyhogy masszíroztuk, tornáztattuk, hasaltattuk vagy tigris tartásban tartottuk, a hordozó is segített néha, bár általában inkább kézben volt, kapott cseppeket (aztán vagy értek valamit vagy nem). Néha úgy tűnt, hogy ezek segítenek valamennyit. A szoptatástól szintén megnyugodott, sokszor el is aludt. Már ezt is nehezen viseltük, de visszasírtuk, amikor megszületett a testvére.

A második gyerekünket nem érdekelte, hogy reggel van-e vagy este, bármikor képes volt órákon át, dobhártyaszaggatóan sírni. Karban, kendőben, babakocsiban, bárhogy. Torna, cseppek, hasmelegítés, fehér zaj stb. nem nagyon segített. Néha sikerült max. 20 percre megnyugtatni, de szerintem ez is csak véletlen volt. Igazából csak mert sajnáltam szegényt és a saját lelkiismeretem miatt nem raktam be a kiságyába sírni, mindenesetre sokszor megkaptam, hogy minek dajkálom, ha úgyis sír, csak megsüketülök. A szoptatás csak átmenetileg segített, max. 20 percen belül utána is elkezdett sírni. De már ez is felüdülés volt: az első hónapban orvosi utasításra 2 óránként kellett szoptatnom, 45 percig szopott, utána egy kicsit még csendben volt, ami azt jelentette, hogy majdnem 1 óra csend, majd 1+ óra sírás. Az idegrendszerem elég zilált volt, még az volt a szerencse, hogy a férjem és a tágabb család sokat segített és rengeteget foglalkoztak a nagyobbik gyerekünkkel. Néha a szelek bántották, de sokszor bukott is, bár többnyire visszanyelte, viszont utána sírt. Próbáltam evés után x ideig függőlegesben tartani, de ez sem hozott eredményt. Az első 4 hónap ezzel telt, utána javult, aztán megint romlott, de ennyire rossz már nem lett.

Nálunk volt ilyen,igen.

Az első fél év úgy telt el,hogy minden nap délután 4-5 órától este 8-9ig sírt..Hiába csináltunk vele bármit,fogtam a kezembe,hordoztuk,tologattuk..semmi nem volt jó.Orvoshoz többször vittük,de nem talált semmi bajt.Aztán egyszercsak elmúlt.

Egyébkènt az éjszakáink is nagyon nehezen teltek.MLányom csak úgy aludt el ha rajtam volt vagy a kezemben..

Az első fél évben le se ért a gyerek a földre, folyamatosan kézben ringattam vagy kendőben rám volt kötve. Szoptatás is segített vagy cumi. Neki a szopás nehezen ment, így az elején az se működött mindig, mert nem szerette.

2 évesen még kendőben altattam itthon. Ő ilyen letehetetlen baba volt.