Akinek nehéz eset volt az első gyerek (nem alvás, nyügösség, hisztik, örökmozgó, órákon át tartó altatások, kevés segítség mellette stb.) mikor érezte úgy, hogy szeretne még egy babát (ha érezte egyáltalán? :D )

Én is úgy terveztem, hogy nem megyek vissza dolgozni, jöhet a második mihamarabb mivel túl fiatal sem vagyok (34).

Aztán megszületett a kislányunk, első fél év még egész tűrhető volt, de ahogy betöltötte az 1-t már tudtam, hogy ha csak véletlenül nem csúszik be, biztos nem lesz még egy gyerekünk. Az oka pontosan az amiket leírtál.

Amúgy ezt a technikát alkalmaztam, azóta ritkán kel. Én nem emelem ki az ágyból, hanem simogatom,másnak a suttogás vált be,babája válogatja. 1 hét kemény munka után átalussza az éjszakát.

[link]

A gyerekem 1 és 1,5 éves kora között én is ezt éreztem, ettől függetlenül bevállaltuk a második babát :D

Mi alapvetően azt terveztük, hogy legyen köztük kb. 2 év, már csak azért is, mert nemigen tudok visszamenni dolgozni a munkahelyemre, de ha nincs munkám, bölcsibe nem is vennék fel a gyereket, hogy munkát tudjak keresni, akkor ott megint várni, már én is 30 múltam, stb..... Szóval, az volt a terv, hogy "letudjuk" egymás után a kettőt, akkor járnak a támogatások és elég lesz egyszer új munkát keresni gyerekekkel, amúgy jó csedet-gyedet kapok most, legalább van nekem is fix bevételem x ideig.

Na most, ettől függetlenül, mint írtam, az én gyerekem is elég nehéz eset volt ennyi idősen, éjszaka kelt többször, igazi örökmozgó, semmit nem lehetett pihenni mellett, és 13-14 hónapos kora körül rákezdett az állandó hisztire, nyűgösségre, semmi nem volt jó neki.

Komolyan, azt éreztem abban a félévben, hogy ha nem tartanék az, anyagiaktól, illetve, hogy túl későn tudok majd 2.-at vállalni, ha most nem, biztos nem próbálkoztunk volna a kistesóval.

De jött hamar :D Viszont azóta rengeteget alakult a helyzet, az a fél év valami pokol volt sokszor, de most lassan két éves a fiam (akkor fog születni a tesója is), és már ezerszer kezelhetőbb, nem hisztizik annyit, elvan magának is, ahogy egyre értelmesebb, úgy könnyebb vele. Vannak nehéz napok így is, de nem olyan vészes, mint 1,5 éves kora előtt volt, így most azt mondom, nem is kellett volna várni.

Persze, az ember nem tudhatja előre, milyen lesz a gyereke fél év múlva.