Akinek nehéz eset volt az első gyerek (nem alvás, nyügösség, hisztik, örökmozgó, órákon át tartó altatások, kevés segítség mellette stb.) mikor érezte úgy, hogy szeretne még egy babát (ha érezte egyáltalán? :D )

8 hónapos a kislányom. Mi is úgy terveztük, hogy 2 gyerek lesz és két év korkülönbséggel, de most ugyanúgy vagyok vele, ahogy te és nagyon örülök, hogy még az eredeti tervhez is van bőven időnk. :D

Őszintén én nem gondoltam, hogy ennyit képes kivenni egy gyerek az emberből és nem tudom, hogy mégegyszer végig tudom-e ezt csinálni úgy, hogy szellemileg egészséges gyereket neveljek és én is az maradjak. Értsd, ne legyek egy türelmetlen s*ggfej a gyerekeimmel.

Születésétől szenvedtünk szoptatással, pocakfájással, aztán beállt az alvása, de borzasztó elaltatni. Alsó hangon 1,5 óra küzdelem és két emberes. Babakocsit utálja, kendőben ordít, autóban max 20 percet visel el. Én meg nehezen viselem, ha ordít, így kb. nem megyünk sehova. Ha megyünk, akkor már 2 nappal előre lelki beteg vagyok, mert végig kell csinálnom ezt a tortúrát. Bezárkóztam teljesen lelkileg, sz*rul érzem magam a bőrömben és sz*r anyának tartom magam. Imádtam jönni-menni, hát ez elmúlt.

Mellesleg, ha ébren van a kislányom és ott hagyom 10 percre, akkor vagy lebontja a fél házat, vagy azonnal sírni kezd. Rosszabb napokon semmit, de semmit nem tudok csinálni mellette. Óriási türelem, önismeret és kontroll kell mellé. Jobb napjain, amikor elmatat magában (10-ből 1 nap) és akár még el is alszik 20 perc alatt (én azt szoktam mondani, hogy megesik rajtam a szíve :D) akkor képes vagyok elsírni magam, hogy olyan kis tündérbögyörő, hát hogy bírhatom én ezt ennyire nehezen? És még majd csak most jön a java gondolom.

Kicsit én is úgy vagyok vele, hogy valószínű eltoljuk egy évvel a bulit, aztán lesz ami lesz. Hátha a másodiknál megfordul az arány és 10-ből egy nap lesz brutál, a maradék 9-ben meg tündérbögyörő! Utóbbi esetben tudnék mellőle dolgozni, szóval szerintem ne érezd magad sz*rul. Én mindig azt mondom, hogy aki tiptop egy ekkora gyerek mellett, a lakása is patika, dolgozik, utazik és nem tudom miket csinál még, annak vagy rengeteg segítsége van, vagy megnyerte a babájával a főnyereményt. (Olyat nem is feltételezek, hogy ordít mellette a gyerek, amíg ő mással foglalkozik, mert nyilván nem.)

Hidd el, ez csak a külvilágnak szól. Hazamegy és ugyanolyan "sz*r anya", mint te vagy én. Mindenkinek vannak rossz napjai, csak aki nehezebb babát kapott, annak több.

Nem tettem semmit azért, hogy a kislányom átaludja az éjszakát, 80%-ban mégis átalussza. Ellenben megpróbáltam mindent megtenni, hogy ne legyen egy ördögűzés az altatás, mégis az. Éppen ezért, ha valaki a gyereke természetéből adódó dologra fogja rá, hogy szuperanyu, mert valamit nagyon jól csinál, azon csak mosolyogni szoktam.

Egyébként szeretek anyukákkal ŐSZINTÉN beszélgetni, mert akkor azért kibukik, hogy mindenkinek megvan a maga baja és igen, engem is megnyugtat ez. Nem azért, mert dögöljön meg a szomszéd tehene is, hanem mert jól esik hallani, hogy ez az anyaság velejárója és semmi alapja annak, hogy sz*rul érzem magam. Néha emlékeztetni kell magam. Olyannal meg nem szeretek beszélgetni, aki csak a cukormázat mutogatja, mert biza alatta van a lényeg, csak a máz szép és jól takar. :)

Én küldtem az alvó tréning linket. Nekem szörnyű alvó volt a gyerekem. 6 hónapos korától másfél óránként kelt cucizni,nekem meg egy óra elaludni...

Aztán fél év után megelegeltem és ekkor csináltam végig a tréninget. Azóta ha nem fáj a foga akkor alszik 6-8 órát egyben ha felkel többnyire visszaalszik. Ha fáj a foga akkor egyszer felébred és 20 perc visszaaltatni. Most már nem vagyok egy 2 lábon járó zombi. A kisasszony már a hasamban is egy éjjeli bagoly volt.

Hasonló szituban vagyok mint te, kettő gyereket képzeltem, megszületett, 13 hónapos és minden nappal erősebb bennem a tudat, hogy itt megállunk. :D

Egyszerűen agyilag úgy kivagyok kb 4 hónapos kora óta szinte folyamatosan, és a kialvatlanságtól ki is fordultam magamból, hogy ezt nem birnám még egyszer megcsinálni.

Beláttam hogy konkrétan egy második gyerek tönkretenne engem emberileg,nincs kettőre energiám még ha nyugis baba is lesz, inkább ennek legyek viszonylag normális anyja. :')

Bocsi hogy nem vigasztaló választ adtam, csak jelezni akartam, hogy vannak sorstársak :D

Mindenki azzal vigasztal higy a 2. év rohamtempósan könnyebb kezd lenni, hát ezt kívánom mindkettőnknek.

2 éves kora után kezdett nagyjából normálisan aludni a nagy, 2,5 éves volt, mikor úgy éreztem, most már szeretnék újra babát, apjuknak még kellett pár hónap, hogy eméssze a gondolatot, így lett 3,5 év korkülönbség.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én mindig is úgy gondoltam, hogy akkor legyen kistesó, ha a nagy már ovis, járjon neki is egy kis idő, amikor csak rá figyelek, amit ugye a nagy is megkapott 3 évig. Ne kelljen mindig osztozni a a figyelmen, csak mert másodiknak született. Illetve nekem a munka nem volt szempont, vállalkozó vagyok, a gyerekek mellett is kellett dolgoznom folyamatosan (egy ilyen nehezen alvó gyerek mellett ez elég horror volt amúgy valóban, életemben olyan fáradt nem voltam 😅).

Kettőt terveztünk. A fiam 4 éves. Baromi nehéz eset, olyan mint amiket már mások is írtak. Se babakocsi, se autó, se alvás, végeláthatatlan altatások. És lehetőleg el se lépjek mellőle mert rögtön üvöltött.

Nálam végül nem jött el a "jöhet a második" érzés. Néha vágyom rá, de aztán az észérvek mindig győznek. Ennyi a limitem, elfogadom a saját korlátaim.

Mint írtam, már 4 éves, de még most is elképesztő figyeleméhsége van.

Élvezem, hogy egyre nagyobb és egyre okosabb. Nem bírnám elölről kezdeni... és ha nyernék még egy ilyen természetű gyereket akkor nem bírnám és tuti mindkettőnek rossz anyja lennék.