Fiús anyukák. Milyen 2 fiúval az élet?

12 évesek az ikerfiam, és imádom az életet velük 🥰🤗

Hihetetlenül aranyos, figyelmes, kedves cuki kis pasik, rengeteg anya-fia programokat szervezünk, vannak összeillő szettjeink, és rengeteg mindent tanultam tőlük az érdeklődési körüknek köszönhetően, amit nem tudnék, ha lányom lenne.

Sosem akartam lányt, és nagyon örülök, hogy így alakult, hogy fiaim lettek 💙💙💙

Két kisfiam van. Iszonyat elevenek, aktívak, folyton mozgásban. Kis korkülöbség, imádják egymást, de azért tudnak veszekedni folyton a játékokon is.

Amúgy baromira nehéz ilyen kis különbséggek, nemtöl függetlenül.

De igen, bánom, hogy nem lett kislányom, amúgy még most sem dolgoztam fel igazán, pláne azért, mert minden szomszédban, barátnönél, rokonnál van kislány és így kb. folyton azzal szembesülök, amiböl kimaradok, mivel nincs lányom.

De ez van, ettől mèg imádom a fiaimat, csak örök tüske marad, hogy lányom nincs.

6, én például látom, mennyire más jellegü a nők kapcsolata felnőttként a szüleikkel, mint a férfiaknak.

A nők alapvetően emocionálisabbak, jobban kötődnek, szociálisabbak. Szívesebben tartják a kapcsolatot, beszélnek meg dolgokat az anyjukkal, gyakrabban mennek látogatóba, jobban bevonják az unoká életébe a szüleiket, stb.

A férfiak meg anyucipicifiának vannak titulálva, ha jóban mernek lenni az anyjukkal, nem beszélhetnek meg velük bizalmasan semmit. A férjek anyja mindig a sz*r, ő csinál mindent az unokával rosszul, bezzeg a nők anyja...

Nyilván van kivétel, de legyünk már őszinték, ha lányod van, akkor sokkal jobban részese lehetsz majd az életenek, mint felnőttként. És nem kell ilyen végletekbe esni, hogy nem válsz le, de attól még na, egy szülő a felnött gyerekével is szívesen tölt időt, de erre akkor van jobb esélyed, ha lányod van.

Nekem van egy nagylány (18) és két fiú (15 és 10). Valóban tök más a két nem - én eleinte tök betojtam h atyaég, fiam lesz - de tök lazán megy minden. :)

Nyilván ki lehet fogni olyan békés, báránytermészetű fiút is, aki rajzolgat és mindig kézenfogva sétál, nekem nagyon fiús fiúkat osztott az élet. :D

Amikor kisebb volt a középső, bármerre sétáltunk, ő mindenhova szaladgált, minden dombra felmászott, ugrált, stb. (Míg mondjuk a lányom csacsogva jött mellettem.) Mióta két fiú van, tök jó pajtik mindenben - együtt lézerharcolnak, rajzversenyt rendeznek maguk közt, számítógépes játékokat is csapatban játszanak, nagyon jól megvannak. (Nyilván megy egymás froczlizása, ki mennyire sötét és stb - és nyilván van játékos birkózás is, de fiúk...) Az a más bennük sztem, hogy a fiúk mindig kaphatók minden kalandra. Hogy menjünk a hegyekbe, rakjunk tüzet, menjünk bringázni, fedezzünk fel elhagyatott épületet stb.

8,"ki lehet fogni" olyan lányt is, akiben tíz fiú bújt meg.

Azon ismerőseim többségénél, ahol mindkét nem van: ott a lány a nagyobb vadóc, a fiú a bújós, érzelmesebb.

3év van köztük, most lesznek 1 és 4 évesek.

Én titkon reméltem, hogy a második is fiú lesz, éreztem, hogy fiús anyukának kell lennem :D

Imádom őket, nem cserélném el 3lányra se őket.

Néha eszembe jut, hogy nem fogok fodrászkodni velük vagy a hercegnős meséket nem fogom velük megnézni de nem baj. Biztos lesz olyan tevékenység amit együtt tudunk csinálni.