Mikortól lettek érezhetően könnyebbek a napok a babátokkal?

Két gyerekem van. Az elsőnél olyan 8 hónapos korától kezdtem azt érezni, hogy mostmár jobb. Azt nem mondanám, hogy könnyebb, inkább csak máshogy nehéz és mentálisan hozzáedződik az ember. Akkor hirtelen akkora ugrás van fejlődésben (kúszás, mászás, ülés, evés, nem tudom), hogy én nem győztem betelni vele. Addig nálunk egy merő sírás volt a nap. Hol ő sírt, hol én, hol ketten együtt. A babakocsiban, kendőben, autóban ordított, 3 percnél több időre nem lehetett letenni, mert ordított, brutális volt. Sokáig úgy is voltunk vele, hogy nem lesz több gyerekünk, mert én ezt nem bírom mégegyszer. Aztán rávettem magam és a második lányunk sokkal nyugisabb természet, bekábul a babakocsiban, az autóban és a kendőben is, kis mosolygós buddha. Vannak rosszabb napjai, de az még mindig lópikula a tesójához képest. Így is nehéz, mert az ember fáradt és 0-24 készenlétben áll. Ez megterhelő, viszont az a szomorú valóság, hogy ez még nagyon sokáig így lesz. Tökre közhely, de nagyon igaz, hogy nem lesz könnyebb, csak máshogy lesz nehéz.

Én azokat a napokat érzem könnyebbnek, amikor átaludtuk az éjszakát mindannyian, magamtól keltem reggel és mindenkinek jó hangulata van. Hát nem kell mondanom szerintem, hogy ilyen ritkán van. :D Mindenesetre visszatérve a kérdéshez nekem a 8 hó volt egy nagy fordulópont, amikor már önállóbb lett picit és mindennap jött szinte valami újdonság a fejlődésében. Aztán 1,5 évesen megszerette a babakocsit és már az autózással sem volt baja. Na az megint egy óriási kő volt, ami legördült. Mi pl. vele onnantól simán elmentünk kávézóba, étterembe, bárhova. Eszik, iszik ő is, beszélgetünk, leköthető, nem pörög arcon. Mi szerettünk ilyen életet élni, így őt is igyekszünk ezekbe bevonni.

A pici még nagyon pici, így róla nem tudok nyilatkozni. Vele már eleve rácsodálkozom mennyivel nyugodtabb baba, így alapból könnyebbnek érzem, de vele is nagyon várom, hogy eljöjjön ez a nagy fejlődési ugrás, legalább már ülni tudjon, eszegessünk, stb.

Két fiam van. Egyik lassan 4 éves, a másik 10 hónapos. Az elsővel hasonlóan éltem meg mint ahogy most te is. Tapasztalatlan voltam, illetve nehéz volt megszoknom, hogy az eddig gyereknélküli rutinos napok eltűntek, és teljesen hozzá kellett igazodnom. Vele sokáig menüztünk és nem tudtam mindig főzni, takarítás is csak hétvégén amikor párom is itthon volt, vagy ha már el tudott ücsörögni a fiam a babakocsiban egy kis nasival a kezében, és toltam magam mellé oda ahol épp porszívóztam. Most hogy megvan a második fiam sokkal de sokkal könnyebb. Már nem kell “átszellemülnöm” az anyai szerepbe, minden jön magától. Már nem vág földhöz ha főzésközben épp a kisebbik bekakil, egyhuzamban a nagyobbik a wc-ről üvölt, hogy “Anyaaaa, végezteeeem!” Mostmár mindent is megtudok egyedül csinálni!

Ami nekünk bevált: Hordozókendőben cipelem a kicsit, mert naponta még 2-3x alszik. Délelőtt is alszik egy hosszabbat, vagy épp két rövidebbet, és akkor szoktam főzni vagy takarítani. A nagyobbikom meg szeret segédkezni, ha épp nem oviban van délig. Délután egyszerre altatom őket. Nagynak mesélek könyvből, de addigra már magamra is kötöm a kicsit és már aludhat is. Szóval próbáld nézni a napját, hogy nagyjából mikor is vannak alvásai, és ahhoz igazítani a házimunkát.

A séták szerencsére nálunk a másodiknál egész jól mentek, mert neki nem volt baj a babakocsival, viszont a nagyobbik fiam rühellte. Úgy igazán 7-8 hónapos kor körül már jó volt. Addigra tudtak ülni, és már szívesen nézegettek a sportrészben.

Magukra hagyni nem lehet még a 4 évesemet sem, mert igényli ő is a vele való játékot. De esetleg húzz a konyhátokra egy vastag pokrócot, rakj rá játékokat, és te is látod őt és ő is látni fog téged.

20 hónapos a fiam, még nem tapasztaltam, hogy ez az egész ne csak a túlélésről szóljon.

Nem mondom, hogy soha nincs jobb nap. De ritka.

Hát arra még sokáig várhatsz, hogy órákra lefoglalja magát, hogy te csinálhasd a dolgaidat... :D Enyém 6 hónapos lesz jövő héten, és nem panaszkodom, mert nem egy matricababa, nem is szokott gyakran nyűgösködni, de ez így megy, meg fogsz őrülni, ha így állsz hozzá, hogy ez így "rossz", "szenvedés". Ez lesz a normális, ebből kell kihozni a jót!

Nekem az első kb. 2-2,5 hónap volt nehéz, sok gondom volt a szoptatással, eleinte korlátozott volt a mozgásom (császármetszés), valami mindig fájt stb. Aztán egyre és egyre könnyebb volt, én is magabiztosabbá váltam, egyre könnyebben mozogtam, könnyen ment a szoptatás, kezdtem megismerni a jelzéseit, viselkedését stb.

Most éppen 2-5-10-15, esetleg 20 percet van el egyedül a kis székében vagy a földön a habtapin, játékokkal, miközben én valamit csinálok. Rugalmasnak kell lenni (oké, nekem sem megy mindig). Ha jó napunk van akár 15-20 percet is elmolyol magában míg én valamit csinálok, de általában úgy intézem, hogy mellette legyek, dumálok hozzá/beszélgetek "vele", magyarázom, hogy éppen mit csinálok vagy zenét hallgatunk, énekelek stb. Ha a konyhában tevékenykedem vagy eszek akkor a székében ül, van nála valami játék, de igazából az szórakoztatja általában, hogy figyeli mit csinálok (vagy a férjem), kommentálom mit csinálok, zene szól, táncolok is néha, ilyesmi. Néha egészen elmerül egy játék birigzálásában, de most pl. gyakorolja a megfogást/elengedést (potyogtatja ki a játékokat a kisszékből/dobálja le a habtapiról), azokat adogatom közben vissza. De van, hogy nyűgös, és akkor pl. gyorsan elkészítem a reggelit, felveszem és evés közben már az ölemben ül (most kezdjük majd a hozzátáplálást, akkor azt remélem könnyebb lesz ez a rész, ő is tapicskolhatja a saját kajáját addig). Vagy főzök, ha sikerül megfőzöm egyben (szerintem ilyen nem nagyon volt amióta megszületett:D, de inkább úgy készülök, hogy 3-4 etapban készül a kaja, első körben megpucolom a krumplit, utána foglalkozom vele 10 percet, utána megpucolom a répát, utána foglalkozom vlee 10 percet stb. Vagy a habtapijára leteszem, van hogy tornázok mellette/vele (pilates), van hogy teregetek vagy leszedem a szárazakat, és hajtogatom, de ott mellette, míg ő lent játszik, közben ugyanúgy "beszélgetünk" stb. Ha ágyazok vagy ágyneműt húzok akkor az ágy egyik felén van, míg csinálom a másik felét, aztán fordítva (nyilván figyelni kell, nehezebb lesz ha már kúszik-mászik). Egyre nehezebb (mármint a gyerek, súlyra), szóval az már nem nagyon játszik, hogy fél kézzel fogom csípőn és közben mindenfélét csinálok a másik kezemmel (szennyes bepakolása, porszívózás), de míg kisebb volt sokszor így csináltam, vagy magamra kötöttem, most már az sem nagyon működik, mert minden érdekli, forog össze-vissza, hogy mit csinálok a háta mögött. :)

Zuhanyzáshoz beviszem magammal a kis székében, elég jól elvan, ha megy a mosógép azt nézi vagy zenés-táncos show adok neki a zuhanyfüggöny mögül. :D

Kimozdulás: míg kisebb volt aludt a babakocsiban végig, most már van, hogy végig ébren van, vagy menet közben bealszik, de csak egy fél órára, viszont általában ilyenkor megyünk valahová vagy csinálunk valamit (piac, BKV utazás, bevásárlás) szóval érdeklődve nézi mi történik és eddig még nem volt nagy ordibálás közben, ez leköti. Beülős dolgot most már nem lehet vele csinálni, mert akkor ő sem marad a babakocsiban, szóval ölbe fogom/fogjuk felváltva ha barátokkal mozdulunk ki, de azért ez ritka. MÉg az játszik, hogy sétálgatós találkozó van (pl. barátnőm feljön, rendelünk egy pizzát, dumálunk, eszünk, közben felváltva szórakoztatjuk a bébit ölben/habtapin/kisszékben, megetetem, aztán lemegyünk sétálni, és ő előbb-utóbb bealszik a kocsiban, addig nézelődik, mi meg beszélgetünk).

Szerintem sokkal nehezebb lesz a következő időszak, mert kúszni-mászni kezd, aztán jön a járás... na akkor lesz csak igazán szükség a találékonyságra, hogy haladjon az ember a dolgaival, ráadásul nálunk kutya is van, szóval arra is figyelnem kell majd, hogy senki ne tegyen kárt a másikban. :D Ugyanakkor az új lehetőség, hogy egyre jobban bevond őt is a mindennapi tevékenységekbe.

Tudom, hogy nehéz, vannak azért nekünk is nyűgös napjaink, amikor kézben nem jó, földön nem jó, székben nem jó, olyankor már nagyon várom, hogy a férjem munknapja véget érjen, na és olyankor tényleg szar, hogy ott állok délután 5kor és tényleg semmit nem csináltam, mert a gyereket szórakoztattam egész nap.