Mikortól lettek érezhetően könnyebbek a napok a babátokkal?

Hát nem akarlak elkeseríteni, de nekem pont 4-5 hónapos korában volt a legkönnyebb. Ha kiléptünk az ajtón a babakocsival aludt, nem ébredt fel rá, ha bejöttem vele, kitettem az erkélyre és a friss levegőn aká 1,5 órát is aludt egyhuzamban. Ahova etettem ott maradt, cicizett és tápszeres volt, már nem fejtem, csak a cumisüveget kellett utána mosogatni.

Ehhez képest most 11 hónapos, nem tehetem ki a lábam a szobája ajtaján, mert rögtön sír utánam. Babakocsiban már nem alszik, csak ha mellette fekszek, ez azt jelenti, hogy napközben 2x 1,5 órát fekszek mellette, amíg alszik, aztán amennyit tudok üldögélek mellette, amíg játszik... Csakhogy közben már főzni kell neki, mert az üvegeset már nem nagyon fogadja el, magától akar enni, rendelt ételt még még csak nem adok egy 11 hónaposnak. Evés után úgy néz ki anomyha, mint amin egy hurrikán söpört végig, az ételt, kanalat ledobálja, minden étkezés után kézzel mosogatás: etetőszék tálca, tányérok, 4 kanál (amiből 3 ugye a földön kötött ki), előke, kis pohár, cumisüveg. Hiába van mosogatógép, nem fogod 4 kiskanállal naponta 5x elindítani. Le kell törölni az etetőszékét, felmosni alatta, és mindezt úgy, hogy vagy üvölt utánad a gyerek vagy kipakol közben egy fiókot, tépi le a parketta szegélyét...

4 hónaposan csak vele kellett foglalkoznom, le tudtam tenni aludni is, játszani is és nem termelt mellé ennyi házimunkát is.

1,5 évesen éreztem hogy picit könnyebb.

Most 4,5 és ma van az őszi szünet első napja. Nekem dolgoznom kell és 5 percenként kérdezgeti, hogy mikor játszok vele.

Ez másképp lesz nehéz. :D

Napkozben 1 eves koratol, mert onnantol kezdve mar nem igenyelte annyira, hogy hordozzam, kezben legyen. Sokkal jobban elfoglalja magat azota, persze nem ugy kell ezt elkepzelni, hogy egesz nap, de jobban elvan. A fozes pl csak ugy megy, ha tanulotoronyban ott all mellettem. Es huszonotszor meg kell szakitani igy is, mert mindig van valami, de legalabb egyszer befejezem. Regen el se tudtam kezdeni sokszor. Szoval arra ne szamits, hogy gyerek mellett valaha is lesz olyan, hogy valamit elkezdesz es idoben befejezel. Viszont idovel meg fogod tudni csinalni, csak 5x annyi ido alatt, kozben a gyerekre figyelve :D

Beulni vele etterembe, kavezoba pont addig volt konnyu, amig kezben elvolt. Amiota nem, eselytelen hogy nyugiban uljon 2 orat. Szoval erre lehet varhatsz meg kerdezo eveket. :D

De ha gyerekbarat helyre mesz, ahol nem baj, ha gyerekek vannak, van jatszosarok is, na akkor az ugy lehet :)

A 15 hónapos egész jól elmatat, ha egy szobában vagyok vele… ha kimegyek, jön utánam. Főzni max egy tésztát vagy rántottát tudok mellette. A sétáink egyre nehezebbek, mióta tud járni, alig marad el a babakocsiban, de ha meg engedem járni, soha nem jutunk el a célig. Az éjszakáink újból nagyon rosszak, mert jönnek a rágófogai, szóval elég morcosan kelek. Kimozdulni akkor volt könnyű vele, amikor még megmaradt a babakocsiban, de már előrehaladtunk a hozzátáplálással és nem azt kellett kitalálnom, hogy hol szoptassam meg, ha éhes lesz.

Szóval összességében most már azért könnyebb, de vannak dolgok, amik meg nehezebbek.

Neki mondjuk van egy 5 éves bátyja is, úgy emlékszem vele is így 1 és 2 éves kora közt volt a legegyszerűbb, aztán bekeményített a dackorszak. Most már szerencsére el lehet menni vele bárhová, itthon is lefoglalja magát… na de ha ketten vannak itthon, az brutális, pedig nem is nagyon gyepálják egymást, csak a pici olyankor mindig ki akarja nyírni magát, a nagy pedig küzd a figyelemért és ő is hülyeségeket csinál.

Amikor megtanult járni egy éves kora után.

De igazán most a legkönnyebb már. Igaz már 2 éves, nem baba, de akkor is. Ételmes, beszél, mindent elmond ha valami baj van, nem kell találgatni, ha éhes szól, ha szomjas szól,

A nagyobb lányom gyűlölte a babakocsit, egy fokkal jobb lett a helyzet, amikor ült már és a sport részben tologattam, de akkor sem voltak azok az idilli babakocsis sétáink, amikről ábrándoztam várandósan. Gyorsan elszaladtunk a piacra, ott esetleg vettem neki egy banánt vagy kiflit vagy valamit, amit hazafelé elnyammoghatott, és így kb csak az utolsó 10-15 percet üvöltötte végig az egy órás programból, 6-7 hónapos korától kezdve. Aztán 1-1,5 éves volt, amikor megszerette a babakocsizást, csak hát akkor már inkább áttértünk a mindenféle járművekre, szóval az már más szempontból volt nehéz :D

A kisebb lányom szerette a babakocsit a nulladik naptól kezdve, tök jókat aludt benne, aztán meg csak nézelődött, gügyögött, szóval vele nem volt különösebb gond. Ezt csak azért írom, mert naaagyon durván mások tudnak lenni a gyerekek, hiába egy ívásúak :D

Kávézóban a nagyobb lányommal voltam 2x. Egyszer még olyan 2 hónapos korában, akkor nem volt nagy truváj, végig aludt, másodszor 4 hónapos kora környékén, akkor halálos volt, azóta sem voltam a gyerekekkel kávézóban. Étteremben is csak családostul, és azt is mindig megbántam/megbántuk, pedig már viszonylag nagyok, 4 és 2 évesek, de nem nekik való még ez a program. Egyszerűen nevelés ide vagy oda, de nem tudnak annyi ideig csendben és nyugodtan maradni, mert még mindig kicsik. Az meg nekem nem élvezet, hogy felváltva eszünk a férjemmel vagy más családtagokkal, és úgy mászkálunk és fedezzük fel a környéket. Szóval erre még biztosan várni kell.

A házimunkát mindig úgy csináltam, amíg kicsik voltak a lányok, hogy a hátamra kötöttem őket. Addig viszonylag csend volt, énekelgettem nekik meg beszéltem hozzájuk, magyaráztam, hogy éppen mit csinálok, és akkor meg tudtam főzni, ki tudtam takarítani, stb. Ez addig volt jó, amíg el nem kezdtek mozogni, mert onnantól már zavarta őket, ha fél órára-órára a hátamon vannak a mászás-járás helyett. Szóval sajnos azt kell mondanom, hogy ebből a szempontból pont, hogy az első 4-5 hónap volt könnyű, mert mindkét lányom onnantól kezdve kezdett el intenzívebben mozgásfejlődni, nagyon eseti jellegű volt, amikor magamra tudtam őket kötni. És ez azóta sem változott, ilyen, hogy zavartalan főzés vagy takarítás az abszolút esélytelen. A 4 éves mellől amúgy már lehetne ilyesmit csinálni, ő már nagy és ügyes, néha szokott magában játszani, van, hogy 20 percig is akár, meg őt ugye leköti egy-egy kifestő vagy egy foglalkoztató füzet. A kicsit viszont ez még nem tudja lefoglalni, az a pár perc, amíg elszínezget magában, az többet árt, mint használ, mert inkább a falat pingálja, mint a kifestő mintáit. Amikor meg bevonom őket a takarításba, akkor tök jó, legalább kárt nem okoznak (mindig), de a wc-pucolásba pl mégis hogy vonjam be a gyereket, meg vízkőoldás a fürdőkádon meg ilyenek, szóval na, nem annyira "adja" a szitu velük még. De kb ezt a 4 éves kort jelölném meg, amikor már egész élhetőek a mindennapok a gyerekkel. És nem azt mondom, hogy addig rossz, csak amiket felsoroltál, mindennapi tennivalók, az onnantól már nem akkora kihívás, mint mondjuk a 2 évesem mellett.