Mikor éri el a baba azt a kort, hogy az édesapa átvehesse az anyától?

0. perctől. Kihordani, megszülni csak az anyja tudja, de utána bármelyik valamirevaló férfi is képes ellátni. Ha MUSZÁJ.

Nyilván szoptatni nem tudja, de tápszerrel a kezdetektől etetheti.

Az már más kérdés, hogy kinek mi a fontos. Mennyire akar anya lenni. Én nem azért maradtam otthon x ideig, mert addig nem tudtam az apjára 100 %-osan rábízni, hanem mert akartam.

Azokkal értek egyet, akik azt írják, hogy nagyon babafüggő. Néhány gondolat. Az apa a szoptatáson kívül mindent meg tud csinálni, de kb. 6-9 hónapos koráig a babák nem teljesen vannak tudatában annak, hogy ők különálló lények az édesanyjuktól, egynek tekintik magukat vele, stresszeli őket ha nincsenek testkontaktban. A semminél jobb az apa testkontaktja, de nem mindig elég, az édesanya és az ő melle kell a babának, hogy megnyugodjon. Nyilván ez sokkal erősebb 3 hetesen mint 5 hónaposan. Másrészt ha igény szerint szoptatsz, akkor az első időkben (és ez lehet pár hét vagy pár hónap) lehet, hogy a gyereked félóra múlva, egy óra múlva, 3 óra múlva fog megéhezni az utolsó étkezéshez képest - kiszámíthatatlan. Nyilván megint egy 2 hetes csecsemő ordítani fog, egy 4 hónapossal még ki lehet húzni egy ideig bohóckodással, sétával, játékkal, kivel hogyan. Lehet nem igény szerint szoptatni, de akkor előbb-utóbb el fog apadni a tejed, illetve el nem tudom képzelni, hogy bírja valaki mondjuk 1 órát sírni hagyni a gyerekét, mert még nincs etetésidő. Lehet fejni és a cumival igény szerint szoptatni, ez is lutri, hogy meddig lesz így tejed. És persze lehet tápszerezni az első időktől ha így döntötök. Aztán: amíg a tejtermelés be nem áll sokszor full-body-contact (hahaha) szükséges, ami azt jelenti, hogy napokig vagy hetekig a wc-zuhany-evés szentháromságon kívül fekszel/ülsz és a baba rajtad van és tanulj az evést a tested meg a tejtermelést. A jogi hátteret megírta az 1-es, 168 napig nem dolgozhatsz (hivatalosan), apuka utána mehet gyedre. Sokadik kérdés, hogy milyen lesz a szülésed, regenerálódásod, szellemileg és testileg. Én pl. nagyon fel voltam készülve szellemileg, lelkileg, késői gyerek, nagyon akartuk, sokmindent láttam már, nem voltak rózsaszín ködös elképzeléseim, tisztában voltam a nehézségekkel, szoptatással úgy voltam, ha megy oké, ha nem megy, semmi gond, nem fogok én kínlódni vele, ott a tápszer - diplomás, értelmes, földön két lábbal álló nőszemély vagyok - úgy omoltam össze az első héten, amikor nem ment a szoptatás és fogyott a gyerek, hogy öröm volt nézni! :D

Még egy gondolat: nem lehet úgy SEMMILYEN szellemi munkát végezni, hogy éjjelente random fel kell ébredned, heteken, hónapokon keresztül. Nem véletlenül egy komoly kínzási mód az alvásmegvonás, nagyon durván agyatlanná válik az ember ha napok teltek el úgy, hogy nem tudtál egyben 4-6 órát aludni. ÁLTALÁBAN ez is javul ahogy halad az idő, de nagyon egyéni.

Apuka nálunk itthon volt 2 hónapot, első perctől MINDENT csinál a gyerekkel, ezt úgy kell érteni, hogy nemcsak peluscsere meg büszkén tologatja a ligetben meg megfürdeti, hanem az első perctől beszélget vele, ringatja, tornáztatja, foglalkozik vele korának megfelelően stb. Még nem volt meg a 6 hetes kontroll, amikor újra elkezdtem kutyát sétáltatni (egy 30 kilós, elég mozgékony ebünk van, szóval az utolsó hetekben és az első pár hétben fizikailag nem tudtam csinálni a sétákat), szóval azóta minden nap minimum 1 órát csak vele van a gyerek, és ahogy cseperedik egyre többet. Én igény szerint szoptatom, és nálunk az evés a kritikus, mert nem sikerült még eddig megitatni vele a lefejt tejet semmilyen módon, most 5,5 hónapos, szóval már egészen sokáig vissza lehet tartani a kis démont ha megéhezik, bohóckodással, játékkal stb. és lassan bejön a hozzátáplálás és akkor könnyebb lesz, de még mindig korlátoz ez. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha az a terv, hogy a férjed átvegye mondjuk 6 hónaposan akkor nagyon keményen szoktatni kell őket egymáshoz, nem elég, hogy este ő megfürdeti.

Én amúgy azt mondanám, hogy nagyon minimum 3 hónap, de még jobb lenne 6 hós kora után úgy, hogy apukával nagyon szoros kontaktja legyen. Plusz elgondolkodni az otthoni munkavégzésen, mert nagyon sok kisgyerek ha tudja, hogy ott vagy a másik szobában akkor NEM lesz el apukával/nagymamával/bébiszitterrel, viszont ha elmész akkor simán.

És aztán jön a szeparációs szorongás ha jól tudom, ez még előttünk áll... :D

"hogy ők különálló lények az édesanyjuktól, egynek tekintik magukat vele"

Nem, nem. Nem az édesanyjuktól, hanem az elsődleges gondozótól, aki lehet az apa is.