Hogyan álltál hozzá az élethez, miután szültél?

Én igyekeztem lazán felfogni a szülőséget, nem görcsölni semmire, illetve nem hagytam magam mások által befolyásolni.

Mivel változott meg a napirended?

4 óránként evett az első pár hónapban, így emiatt eléggé megváltozott. Reggeli etetés után együtt visszaaludtunk, erről én később leszoktam és másra használtam az alvásidőt.

Mihez értettél a legkevésbé?

Az időbeosztáshoz.

Mi volt a legijesztőbb?

Semmi nem volt ijesztő.

Mi volt a legnehezebb?

Felkelni hozzá, főleg éjszaka. Egyébként se vagyok korán kelő típus, iszonyú türelmetlen vagyok sajnos mai napig, ha fel kell kelnem hozzá (másfél éves).

Mi volt a legjobb?

Hogy nagyobb lett és tudtam vele már játszani. Nem hiányzik a pici baba korszak. Most már sétál is, így bár többet jön utánam és minden dupla annyi idő, mégis könnyebb.

Mivel változott meg a napirended?

Mindenben. Teljesen új alakult ki.

Mihez értettél a legkevésbé?

Egy kisbaba életben tartásához. :D

Mi (volt) a legijesztőbb?

Hogy rajtam múlik, hogy ezek a kisemberek milyen felnőttek lesznek, hogy cs*szem el őket, miket pakolok bele a batyujukba, amit az enyémbe is belepakolt valaki más.

Mi volt a legnehezebb?

Nekem a csecsemő kor. A végeláthatatlan sírások, az ébren töltött éjszakai magányos órák, a szoptatás, a felkelés úgy hogy nagyon jó alvókám van. Második gyereknél már sokkal könnyebben vettem ezeket az akadályokat, de az elsőnél még hatalmas váltás volt a megszokott életvitelünkhöz képest, szenvedtem.

Mi (volt) a legjobb?

Nézni, ahogy kinyílik nekik a világ, rácsodálkoznak az élet dolgaira, gondolok itt olyanra, mint hogy a nagyobb gyerkőcömmel hetekig minden este meg kellett keresni melyik ablakba világít be a hold, miért ilyen formájú most, miért itt világít, miért nem az ő szobájában, most miért nem látszik, vagy éppen miért látszik délután még világosban és és akkor miért nem világít... Szóval ami nekünk tény és már semmi izgi, az neki óriási talány és hatalmas izgalom. Én imádom ezt. Szeretem megmutatni neki(k) a világot, szeretem, ahogy egyre értelmesebbek, kifejezőbbek, ügyesebbek. Imádom, amikor azt mondják szeretnek, megölelgetjük egymást, vagy megsimogat és megkérdezi (ahogy én szoktam tőle), hogy "jól érzed magad?". Nekem rengeteget adnak a gyerekek és minden nehézsége ellenére sosem csinálnám vissza.