Van olyan anyuka, aki nem anya típus?

Én pl rájöttem, hogy nem vagyok a "babás-típus". Tudom, hogy sokaknak ez az időszak az álom, a csoda, és őszintén annak élik meg, még a totyogó/picigyerekkort is élvezik, tehát olyan 3-5 évig bezárólag, és utána folytonos nosztalgiával gondolnak rá.

Na én meg nagyon nem. Nem az, hogy nem tartottam cukinak kisbabaként, vagy ne élveztem volna részeket, de én ezzel a szobatiszta, beszélő, összetettebb játékokat és programokat élvező gyerekemmel jelentősen felszabadultabb vagyok és az se zavar egy büdös percig se, hogy nem akarja már a nap 24 óráját a seggembe bújva tölteni, sőt szeret az apjával, nagyszüleivel meg a barátaival is lenni és nem kell őriznem a nap minden percében, mert nem akarja már megölni magát folyamatosan. 🤷🏻‍♀️ Úgyhogy lehet mások, akikre rásütik, hogy nem anyának valók, lehet csak úgy vannak, mint én, hogy szellemileg megcsömörlöttek a babázásban, és jobb lesz nekik, ha nagyobb lesz.

Kérdés, ez kinek mit jelent.

Vannak ezek a mártír anyák, akik szerint már akkor sem vagy anyának való, ha nem vagy 0-24-ben mindig a gyerekkel...

Pont mint kettes. A babázás szep volt, jo volt, de ahogy egyre nagyobb lett, egyre jobban élveztem az egeszet. Valahogy szeretgetni is könnyebb, mert válaszol, ő is bújik, stb.

Dolgozni azert nem menekultem vissza 3 eves koraig, pedig szeretem a munkam, de hatarozottan egyre jobban élvezem az anyasagot, ahogy nő. Pl. lazan el tudok vele vonatozni rokonokhoz nyáron, nem pelenkaval van tele a fél bőrönd, stb. Nekem ezek nagy könnyebbsegek, és az a sok cuki duma is amit lenyom...

Úgy vagyok vele mint az 5ös írta

Most 8 hónapos a lányom és sokkal jobb már csak nehezen viselem hogy minden nap ugyanaz most az apuka sokat dolgozik+házátújítás van és szinte 99%ban én vagyok a kicsivel és nagyon sok tud lenni főleg a szeparációs szorongásos időszakban amikor wcre se lehet nyugodtan elmenni de imádom a lányomat

A legnehezebb az első 3 hónap volt de bele kell rázódni és megtanulni mindent

Pedig szinte nem is talalkoztam babával meg nem vagyok gagyogós és utálom ha gagyognak a lányomhoz…

Más gyerekektől még mindig megtartom a 3 lépés távolságot de ez nem azért van mert utálom őket hanem mert nem tudok velük mit csinálni míg az én babámat ismerem

Most úgy tűnhet rossz anya vagyok de nem tartom magam annak imádom a kislányomat és valószínüleg idővel jöhet a kistesó is