Hogyan "kötődhetnék" jobban a fiamhoz, ha az első hónapban nem lehettem mellette, mert kórházban voltam szülészeti komplikáció miatt?

Fordulj pszichológushoz és tölts nagyon sok időt összebújva a picivel!! Hívj szoptatási tanàcsadót, hàtha sikerül beindítani a tejed.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz volt a szülèsed. Ez nem az időtartamon múlik. Én még többet vajúdtam (majdnem a duplàjàt, szintèn nem Mo) és teljesen jól voltunk

Valahogy azt kellene felfognod, feldolgoznod, hogy igaz hogy sokat voltál kórházban. De az a gyerek a tiéd, te hordtak ki, te vagy az anyja, rád van szüksége.

Azóta a nagymama átengedte a gyereket? Tudsz anyaszerepben lenni vagy ő vette át? Ha ő átment vissza nagymamába te meg anya szerepben vagy akkor ne foglalkozz a múlttal. Esetleg beszélgessetek a férjeddel nagyon sokat a történtekről, beszéld ki magadból.

Szerintem ez több lépcsős folyamat lesz.

1. Keress terapeutát, mert a trauma ami téged ért nagyon komoly.

2. Ne várj semmit magadtól környezeti nyomásra, hogy mit kéne érezned, csinálnod. A baba tápszerrel is gyönyörűen elvan és a tápszeres etetés is tud bújós, meghitt lenni.

3. Hordozd a babát, az segít a kötődésben. Érzed az illatát, ő is a tied, testkontaktust adsz neki. Erre vágyik minden kisbaba.

4. Ne várj azonnali mindent elsöprő szeretetet, sokaknál nem jön egyből a baba születésével. Én is csak 8-9 hónapos kora körül éreztem a berobbanó érzéseket. Előtte inkább csak gondozó voltam. De nem ostoroztam magam bárki bármit mondott. Tudtam, hogy ez még normális.

Pszichológus.

De amúgy remélem tudod, hogy erről mind nem tehetsz. Sajnos ez így alalkult, de a legfontosabb, hogy te is és a pici is felépült, egészségesek vagytok és itt vagytok. A pici így is kötődik hozzád, felismer téged, erről tanulmányok is vannak. Te meg élvezd, hogy végre együtt lehettek.

Babád a legjobb kezekben volt, anyukáddal.

Pszichológust és a babával töltött időt tudnék én is mondani, de utóbbit úgy, hogy ne érezd kényszernek.

Nekem egyébként feltűnt, hogy egy szót sem említettél az apukáról, ő hol szerepel a képben?

Szia. Én is Vajdaságból írok 😊

Én majdnem 3 hetet töltöttem külön a kisfiamtól, annyi különbséggel, hogy nálunk sajnos ő volt a kórházban, én pedig otthon. (koraszülött) Szerintem jönni fognak a dolgok maguktól, csak nyilván egy kis idő kell mire belerázódsz. Később olyan lesz, mintha egész életedben együtt letettetek volna. Idő,idő,idő. Elhiszem, hogy nagyon traumatikus számodra az egész, teljesen ugyanígy voltam én is, nyilván senki nem így képzeli ezt el. Ezt a részét mèg én sem fogadtam el, mai napig eszembe jut, hogy "miért pont én?", pedig már lassan 2 éve történt. Én mindig úgy àlltam és állok a kisfiamhoz, hogy a tőlem telhető legjobbat próbálom neki nyújtani, a legnagyobb szeretetet, gondoskodást és a lehető legtöbb időt együtt tölteni, ha már ilyen nehezen indult a mi közös utunk, talán ezzel tudom kàrpótolni...