Mire gondolnak sokan amikor azt mondják használj ki minden percet míg kicsi?

Mert repül az idő, a gyerekek egy kettő felnőnek.

TÉNYLEG MINDEN PERCET. Apa vagyok. Én dolgozom. Most fürdettem a szülőszobán de már 1,5 éves. Ismerős gyermeke nagyobbnak született mint a miénk,kezembe nyomta. Mondom én meg nem fogom olyan pici. Miénk mondom még kisebb volt. De fogjad csak tudod hogy kell. El se hiszem. Lassan ha így haladunk már férjhez megy. Imádom ,de dolgoznom is kell. TÉNYLEG MINDEN PERCET.

Valami olyasmit, amit most, hogy a 16 hónaposom ordít, mint akit nyúznak, nagyon nem tudom őszintén elhinni.

Mondjuk 2-es ezt azért én megcáfolnám,és ha az én gyerekemet kaptad volna, kicsiként azt is megbánod, hogy a nagyanyád megszületett.Mondjuk abban igazad van, a negatív dolgokból is lehet építkezni.De hidd el vannak NAGYON nehéz(beteg) gyerekek,ahol az is kihívás,hogy éld túl a napot.Lehet lepontozni,de örülök, hogy "MÁR"7,5 éves,hogy kijöttünk a "pokolból",hogy van fény az alagút végén,hogy rajta vagyunk az utunkon,és nem, nembánom, hogy már nem "kisbaba".Egyáltalán nem sírom vissza, a mindennapi kontrollálhatatlan kiborulásokat üvöltéseket,hogy gőzöm sincs mi baja a gyereknek,csak az látszik,hogy súlyosan le van maradva a többitől, és az aktatologató egészségügy csak szétteszi a kezét, a kirekesztettséget, a tanácstalanságot, a beszólogatást, a megmondóembereket,és ezt fejeljük még meg a munkahely elvesztésével, anyagi megroppanással de közben a gyerek fejlesztésének milliós költségével, coviddal,és a társadalmi/családi elszigetelődéssel.

"azért én megcáfolnám,és ha az én gyerekemet kaptad volna, kicsiként azt is megbánod, hogy a nagyanyád megszületett." Nap kommentje! Ezen jót röhögtem. Nálunk is hasonló volt a szitu. Csak a csecsemőkort soha többet. Inkább vágja rám a kamasz az ajtót, mint órákon át ringatni egy ordító refluxos babát.

Ja és nálunk is kemény volt a dackorszak. Meg nem beszélt 3 éves koeáig. Hordtuk fejlesztőbe. Egy pokol volt az életünk szintén. Nagyon depressziós lettem tőle.

Nem leszek népszerű, de szerintem ezt csak azok mondják, akik nem igazán vannak jelen a gyerek életében, max ideig óráig. Akiknek főzni, mosni, takarítani, dolgot intézni, meg mindent is "KELL" csinálni, és a 6 hónapos gyerekkel izmozni, nehogy véletlenül majd nem alszik egyedül soha többé az egész életében, na ők lehet utólag rájönnek, hogy babusgathatták volna napestig akkor se lett volna semmi. Aki aktívan foglalkozik a gyerekével, az 20-30 éves távlatokban elsősorban azt siratja, hogy megöregedett, hisz a gyerekkor elmúlása ennek egy görbe tükre. De attól még szép emlékei lesznek bőven.

Nekem még elég pici, 8 hónapos. De mégis annyira aterzem ezt a mondatot...mint ahogy az egyik válaszoló írta kb. Nemrég szültem, és maholnap egy éves. Ez egyrészt jó, mert nyilván nagyon-nagyon büszke vagyok rá, hogy milyen gyönyörűen fejlődik napról napra, másrészt meg...valahogy fáj a szívem, hogy milyen hamar fel fog nőni, és már nem lesz úgy szüksége rám, mint most.:) vagyis ez így nem igaz, hogy fáj, de nehéz jobban megfogalmazni. Igyekszem minden percet kihasználni vele, de úgy érzem, ez is kevés 🩵🩵