Miként lehetséges, hogy manapság sokan nosztalgiával gondolnak a Ceausescu, sőt a Sztálin vezette rendszerre?

>1 és #2: stimmel.

Voltak, akik úgy bele voltak fásulva, szokva azokba a rendszerekbe, hogy fel sem tűnt nekik, hogy rossz, nem is tudták, hogy lehet jobb, ezért nem emlékeznek olyanra, hogy az rossz lett volna.

És voltak, akik nagyon jól ki tudták használni a rendszer sajátosságait, viszonylag jól élve belőle, ma meg már teljesíteni kéne, nem elég helyezkedni, ezért sírják vissza.

Aki a szociban szépen birkaként igazodott, elvolt abból a kevésből, mai jutott neki, annak nem kellett megszakadnia, egy alacsony szinten, de stabil létbiztonsága volt.

Ma jóval magasabb életszínvonalhoz lehet jutni, de szinte sehol nem lehet ezt tartani csak azzal, hogy munkát imitálva, vagy legalábbis elég kényelmes tempóra hígítva a melót kitöltöd a munkaidőt.

Ma a teljesítmény kell, hogy hozd a megélhetést, ami ma már egy olyan létszínvonal, hogy jócskán feljebb is van a réginél.

Ami a szociban elég volt, az ma csak nyomorra elég.

És többek közt pont azért dőlt össze a régi rendszer, mert közel sem termelte ki azt a produktumot, amit megélhetésként nyújtott vissza a dolgozó rétegnek és ezzel szépen eladósította saját magát.

Kedves, jó, szentéletű horthysták és mindenkinél is okosabb liberális népréteg!

Van rajtatok kívül a társadalomnak az a 80%-a is, akinek abban a rendszerben került cipő a lábára, mert azelőtt anélkül járt iskolába még novemberi fagyokban is. Akinek abban az időben lett lehetősége, hogy dolgozók estiben befejezze tanulmányait, mert ha azelőtt nem vették volna ki az elemiből, és küldték volna napszámba, éhen vesztek volna. Aki abban a rendszerben érezhette meg először, milyen ágyban feküdni, mert előtte 10-en feküdtek a földön egy egyszobás földpadlós vályogházban vagy váltott műszakban ágyra járva szarszagú ólakban és külvárosi sufnisorokban, úgy hogy befagyott mellettük reggelre a lavórban a víz. Igen, így éltek az emberek. A szocializmusnak köszönik milliók, százmilliók (a többség), hogy megtapasztalhatták, milyen kifűthető, összkomfortos lakásban élni, ágyban feküdni, melegvizes kádban megfürödni, teli hassal lefeküdni, és többé nem közös vécére járni az egész emelettel. A szocializmusban lett az emberek többségének lakása, bútora, hűtőszekrénye, mosógépe... sőt, hétvégi telke! Ezer év előre nem lépés, ezer év népnyúzás, ezer év nyomorban tartás után megtapasztalták, milyen emberként élni.

Nem mindenki az eleve meglévő három szoba plusz cselédszobás budai lakás függönyei mögül fintorogta végig az épülő szocializmust.

(A félőrült román géniusz és a doktorasszony önmegvalósítását inkább ne keverjük a szocializmus fogalmába bele, úgy kelet-európai általánosságban írtam le, amit írtam.)

Még valamit: az az irgalmatlan középület (több ezer iskola, kórház, üzletsor, szot-üdülő), lakóépület (több millió lakás), gyárcsarnok, háborús újépítés, erőmű, közmű, híd, út, járda, metró, cső, kábel mennyiség, amit (részben hitelekből is) a szocializmus felépített, majd a rendszerváltás után valakiké lett, már háromszor kitermelte és még tizenháromszor ki fogja a kedves bérbe adó tulajdonosoknak a szocializmus fene nagy adósságát. Kár, hogy ezt el tetszenek feljteni. Majd megnézzük, hogy az azóta felszedett adósság ellentételeként rá tud-e mutatni bármi maradandóra a mai garnitura a következő nemzedéknek, amiből olyan kényelmesen lehet majd évtizedeken át kótyavetyélni, vagy azt már rég "elélték" valami egzotikus szigeteken?

"Kedves, jó, szentéletű horthysták és mindenkinél is okosabb liberális népréteg!"

Totál alaptalan és leszóló skatulyázással indítás után nem is kéne reagálni.

És a szoci időszak katasztrofális baromságán nem sokat ment, hogy volt, akinek előtte még rosszabb volt.

" A szocializmusnak köszönik milliók, százmilliók (a többség), hogy megtapasztalhatták, milyen kifűthető, összkomfortos lakásban élni"

Ahol meg nem lett szocializmus, ott még többen és még korábban tapasztalhatták meg, úgyhogy ez is hamis nosztalgia. Tessék már szemeket kinyitni és megnézni, mennyit köröztek ránk a környező nem-szoci országok a ami nagy proletárdiktatúrai menetelésünk alatt.

És ők is ugyanonnan indultak.

"(A félőrült román géniusz és a doktorasszony önmegvalósítását inkább ne keverjük a szocializmus fogalmába bele"

De, keverjük bele.

Annyi csak a különbség, hogy itt a hasonló helyzet 56 után némileg disztingválódott, ott meg tovább eszkalálódhatott évtizedekig. És meg lehet csodálni Észak-Koreát, hová fajulhatott volna még tovább fenntartva.

És igen, minden szoci diktatúra vagy így végződött, vagy szép csendesen múlt ki az ebbe na válaszban elbagatellizált gazdasági csőd miatt.

És itt is tovább senyvedtünk volna bene, ha a fenntartását pátyolgató és ellenőrző Szovjetúnió nem múlik ki azonos okokból.

És ha visszavonásra kerül a lehortizás és lelibsizés, akkor én sem fogok múltban ragadt elvakult posztszoci jókáderezni.

"az az irgalmatlan középület (több ezer iskola, kórház, üzletsor, szot-üdülő), lakóépület (több millió lakás), gyárcsarnok, háborús újépítés, erőmű...."

Nincs elfelejtve a rendszerváltás utáni példátlan szabadrablás.

Csak ez a szocializmus kudarcán és bűnlajstromán nem javít.

Sokféleképpen lehet skatulyázni. Elegánsan is. De az attól még az.

Most divat az előző rendszert leszólni (mindenestől) és divat az azt megelőzőt felmagasztalni. Ha az ember ilyesmit tapasztal, tudja: az illető a fősodorral megy akkor is, ha tagadja. Hogy miért? El kell hozzá olvasni némi népszerűsítő tanulmányt az agy működési sajátosságairól.

Kezdjük a kérdéssel. Téves benne a "sokan". Helyesebb a "vannak akik". Mert vannak. Ők voltak annak a rendszernek a haszonélvezői. Minden rendszernek vannak olyan haszonélvezői, akik nem aktív résztvevői, támaszai a rendszernek. Ők tehát lehet, nosztalgiáznak. Ezen túl tényleg azok is, akik számára semleges volt a dolog (ilyen is van minden rendszerben), és valóban akkor voltak fiatalok. A többi (és ők a többség, százaléktól óvakodnék) nem nosztalgiázik. Egy része nem is gondol rá, más része gyűlöli. A gyűlölet oka a kisemmizettség. Aki elvi alapon nem fogadja el, nem gyűlöli. Inkább aktívan tesz ellene. A gyűlölet a gyengék elégtétele.

#3 válasszuk ketté. A rendszer elvében volt hibás, eddig rendben. De nem úgy, az elfogultság. Az pedig egyenesen megvetés, ahogy az emberek hozzáállását írja. Nem igazán ismeri a (nálunk) működő szocializmus tulajdonságait, aki így ír róla (a rosszabbik változattól eltekintek). Az ellenpólusként említett mát meg inkább hagyjuk.

#4 kifakadását meg tudom érteni. Jó, van benne némi túlzás, főleg az arányokban, de ez nem egy esszé közreadásának helye. Abban a szocializmusban persze voltsok más is, az írás ezt nem tagadja, csak egy speciális (és nagyon fontos) esetet emel ki. Amely igaz, bármennyre is fáj az elfogult szemlélőnek. Ami rétegek életminőségének alapvető javulását jelenti, igaz. Kiválóan ismertette ezt annak idején a szépemlékű Ráday Mihály városvédő sorozatának Vekerle telepi és néhány belvárosi bérházának bemutatásával. Hasonló mondható néhány gyártelepről, az más kérdés, később hová züllöttek.

#5 bizony bölcsebb let volna nem reagálni. Rendszerek, még a szocializmus is lényegesen összetettebb annál, semhogy utólag "katasztrofális baromság"-nak nevezhessük. Ez bizony inkább a megszólalót minősíti. "ahol meg nem volt szocializmus" - ott volt amerikai mentőcsomag, vagy maradt még rosszabb állapotban. De mégcsak nem is az a lényeg, hanem az, hogy Európában Kelet és Nyugat nem 1945 után keletkezett, hanem pár száz évvel korábban. És azóta is, ugyanazért, csak a környezet más. Ami a román géniuszt és a magyar változatot illeti, a különbség alapvető. Akkor is, ha rendszerszinten sok a hasonlóság. Ezt nem észrevenni, leginkább csak elfogltságnak nevezhető (másnak semmiképp, hiszen egyéb írásaid igencsak elmélyült gondolkodásról árulkodnak). Ami a "visszavonást" illeti, nincs rá szükség, akinek nem inge,...

A szocializmusnak természetesen van bűnlajstroma. De azért nem árt szétválasztani az itteni működés és a környezeti hatás bűnét. Továbbá nem árt történelmi kontextusba helyezni, hogy minden a helyére kerüljön.

Ezen felül (elsősorban a szabadrablás okán) a fizika törvényein pallérozott elme számára nem kellene meglepőnek lennie. Az egyensúly törvénye szerint, ha egyszer egy inga kimozdul, amint teheti a másik irányba is ki fog lendülni. A szabadrablás a társadalmi nyomás következménye, és elkerülhetetlen. De ezt ismeri a politikai közgazdaságtan is.

És senkinek ne legyen kétsége, úgy húsz év múlva lesznek a mai rendszer iránt nosztalgiózók, azt hatalmasan utálók, és még sok más hozzáállás és emlékezés is. És néhány elfogulatlan szerző - ahogy a korábbiakról, úgy erről is reális, árnyalt képet fest majd. Ahogy ma is, úgy akkor is, ilyesmit érdemes tanulmányozni, ha igényünk van a történelmet ismerni.

Kérdező, #6 beli észrevételeidhez. A megismerés igénye jó dolog. A szüleid és nagyszüleid hasonlóképpen tájékozódhattak korábbi rendszerekről, például a Horthy rendszerről, vagy a "Ferenc Jóska" Magyarországáról.

A két említett diktátorban a diktátorság volt közös (ahogy például Kim Ir Szennel összevetve is), minden másban eltérő. Ennek oka az eltérő környezet, és az személyiség. Sztálin Lenin nyomdokain indult, a "kezdete" egy, a világban azóta sem volt hatalmas fellendülés, amely megalapozta népszerűségét. És ezt alaposan kiaknázta hatalmának kiépítésekor. Ott a nép a cár atyuska intézkedéseihez volt szokva, kevéssé volt feltűnő (vagy inkább eltűrték) a sok gyilkosság és haláltábor (gulág). Sztálin a feltétlen engedelmességet követelte, ő maga nem élt nagy lábon. Viszont - ahogy ilyenesetben lenni szokott - egyre erősebben paranoiás volt. Ő az emberek tömegét nem is vette észre, neki "ellenség" a potenciális ellenfél volt. És ha úgy érezte, azonnal kivégeztette.

A román diktátor más volt, neki a hatalom egyfajta dicsőség volt, ő megalomániás igényeit elégítette ki irgalmatlanul hatalmas építményeivel. És nekünk különösen fájdalmas volt az ottani magyar kisebbség módszeres tönkretétele. A többivel kevéssé törődött, a nyomor ezen tettei következménye volt. Csak aláfestésként: a Peles kastély volt kadvenc üdülőhelye. Őrizték is éjjel nappal. Mégis sikerült bejutni a kertjébe, mert a katonák emberségesek voltak, ha nem kellett keménynek lenniük. Beengedtek. A szigorú katonaság minden szögesdrótjával kifelé volt kemény. Hanem kellett mutatni, kedélyes volt. Ahogy a magyar Rákosi fegyveresei is, ha nem volt "akció". Szóval bőségesen két orcája volt ennek is. Akit elkapott a rosszabbik, az könnyen lehet, hogy már nem mesélt semmit. A diktátor is szeret békességesnek tetszelegni. Csak ne gondoljon ellenségnek, mert akkor könnyen véged.