Dackorszakos/ volt dackorszakos szülők, melyek voltak a legkínosabb szituk, amelyeket a gyerkőc okozott dőleg a dackorszakban?
Kisfiam 2,5 éves, ugye dackorszak kozepe, de már teljesen kikeszit. Nekem végtelen turelmem volt eddig, ő az a tipikus gyerek, akinek a pozitív nevelés abszolút nem válik be. Konkret sztorikat fogok írni
-megérkezünk a mamaekhoz, nem hajlandó köszönni, és egy fel orat tuti hisztizik érkezéskor, a joeg sem tudja minn
-ha bejön a kutya, újabb hiszti
-volt már olyan hogy egy hiszti kozben inni valoval kinaltam, nem kert, így letettem az asztalra, erre ő megfogta és földhoz vágta
-ugyanilyen ivos sztori: nem kert, de azért meregbol ivott belőle azt gondolva, hogynesze bazdmeg akkor iszok egyet- de remegett kozbe az idegtol
- nem ugorhat a busz elé, újabb hiszti
-ha nem akkor van hozza szólva mikor o azt úgy gondolja- hiszti
-azon bőgött fel orat hogy hazajott az apja
- szerencsere az öltözködős hisztiknek vége, de az minden nap egy gyomorgorcs volt
- bele kell ülni a gyerekulesbe
- nem marad a kocsiban
- sokszor bemegy a szobaba és becsapja az ajtót
- ha talalok egy autót mondjuk a szekrenyben és kedvesen oda viszem higy aha mit talaltam, fogja és elhajítja
- a plazaban szinten hajigalja az autoit ha nem tetszik neki valami
- simán fogja magát és eltunik mellőlem
- az üzletben full kedves az idegenekkel, viszont a csaladdal csak egy kis idő elteltével
- kerti to- már egyszer bele is esett meg sem fel tőle, folyamatosan ott futkosik- ezt már probaltam szépen, csunyan de mintha semmit se mondtam volna
Nem tudom már hogy ez mennyire normális, vagy lehet e valami baja?! Irok meg egyéb információkat róla aki gyanúra adhat okot + informaciok
- meg csak szavakat mond, nagyon minimalis mondat használat (de kétnyelvű gyermek)
- nem tud ugrani hiába gyakoroljuk
- kismotorozni sem szeret
- abszolút nincs félelem érzete- sem a magasban, sem az állatoktól
- ha megsérül is csak oda jon hozzam h elmondja mi történt, aztán ennyi, nem sír, de kiabalni szokott mérgében
- aktív gyerek, felfedező, és nyilvános helyen csak ra tudok figyelni mert képes elmenni melolem és vissza se néz.
- abszolút nem szeret enni, van pár kedvenc kajaja, de nem hajlandó onalloan enni ( kivéve kukorica, nasi- ezeket gond nélkül eszi )
- ha nyers gyümölccsel/ zoldseggel kinalom az kész katasztrofa, jó hogy ki nem hányja magát - az egyetlen zöldség ami megeszik nyersen az akukorica, néha sikerül a narancs/ mandarin is
- szeret puzzlezni, matricazni, pexesozni
- fő jateka az autózás
Napi rutinunk- reggel 8 korul ebredes, henterges, reggeli (ez mindig katasztrofa) delelott kis önálló játék, aztán kint lét, 10 korul tízórai, játék, 12:00 ebéd, 13:00 -15:00 alvas, uzsi, játék, kintlet 20:00 pancsi, ez általában egy óra mert imád fürdeni, de meg ugyis csak 22:35 kor alszik el.
A napi rutinunk sorrendje mindig ez, de sokszor csúszik, mert nem hajlandó elaludni amikor kene. Általában ha 15:00 ig nem alszik el akkor már nem is szenvedek, és akkor 20:00 kor már alszik.
Az ejjelt meg sosem aludta át, de nem partizik fent, csak megkeresem engem, kis nyugtato cici és alszik is- szóval ez a része nem kimerítő. Igen meg mindig cicis- 32 honaposan is- már kevesebbet cicizik persze, de nem szeretnem hirtelen le szoktatni. Volt már többször hogy egész estig nelkulem volt, és gond nélkül el volt cici nélkül is. Mindegy a cicis részén nem aggodom.
Szóval meddig normális a dacos hiszti? Gondolkodtam hogy valami szenzorossag, autizmus vagy egyéb problemak felmerülhetnek? Kene ezt oldanom valami dokival? Egyszerűen bármilyen programot csinalunk mind kudarcba fullad a hiszti miatt. Én már ezerszer elmondtam neki mindent, szépen, nyugodtan szeretgetve, de abszolút nem hatasos. Azzal hogy raszolok, kiabalok, sem ertem el eddig semmit sem. Ma a hisztije kozben racsaptam a seggere, nagyon mérgesen kiabaltam vele, leultettem a székre és ott ült amíg meg nem nyugodott (szóval igen megijedt ) , majd jött kedveskedni- de annyira mérges voltam már a tehetetlensegemre, hogy meg sem bírtam szeretni. Annyira ideges voltam hogy már én is sírtam. Utána egesz estig kenyérre lehetett kenni. Persze feszegeti a határokat, ertem én, de azért alljon már meg a menet. Mit kene tennem?
Hasonló cipőben járunk , jártunk nekünk is bekavart,hogy külföldön született.
Késői beszèdfejlődèsű ,ez kihat a viselkedèsère.
Ha megtanul jól beszélni akkor is lesz mèg hiszti csak akkor már verbálisan fog ellenállni 🙂De azért könnyebb lesz
Tapasztalat.
Pár dolog ismerős (volt) amiket írtál
Nekem is 2.5 éves,szintén dackorszak közepe.
Nekem is bőg bármin is orakat. De én ezt nem tartom kínosnak.
Ha valaki számara kínos a gyerekem viselkedése, akkor azt csak sajnálni tudom.
Amiket felsoroltál az elején, nálunk is napi szintűek, de én nem tartom számon egyik ilyen kitörését sem.
Ez egy ilyen korszak, majd kinövi.
A középső lányom volt oltárira hisztis. Akaratos, makacs kis perszóna volt születésétől. :) A kedvenc sztorim az róla, amikor egy óra üvöltés után végre sikerült elaltatnom ebéd után, 3 kerek óra után kipattant a szeme, eszébe jutott, hogy hol tartottunk, vett egy mély levegőt és továbbordított. :D
Teljesen normális lassan 13 éves kiskamasz, aki még mindig sokkal határozottabb, mint a tesói, de már nem ordít legalább.
Elhiszem, hogy kiborító, de nem hinném, hogy betegségre kéne gondolnod. Mondjuk én az enyémen látom is, hogy az apja családjára ütött természetben.
Utóbbi probléma nálunk akkor oldódott meg a nagyobbal, amikor egyszerűen elköszöntem, és kimentem a szobájából. Én is mindig ott voltam Vele korábban, amíg el nem aludt, de nálunk is csak hosszúra nyújtotta az elalvást. Folyamatosan csak piszkált, kézzel, lábbal, forgolódott, fogjam a kezét...stb. de ez csak időhúzás volt, amivel ébren tartotta magát; és egyfajta dac azzal szemben, hogy nehogy már úgy legyen, ahogy azt én mondtam...
Amióta erre rájöttem, és kipróbáltuk máshogy, azóta 10 perc az elalvás.
A kisebbet ezek után már tudatosan erre szoktattuk, és semmi gond nincs az elalvással. Ugyanúgy megkapja a szülői közelséget, csak máskor. Az alvás, az alvás.
Én a 2.-nál jöttem rá, hogy az első gyerekemmel való problémákat nagyrészt én okoztam olyan nevelési hibákkal, mint a 'túl tutujgatás' és tovább kezeltem babaként, mint kellett volna. Ez meglátszott a dackorszakban is,sokkal intenzívebb volt, mint most, a kicsivel; hiszen Ő is függetlenedni akart. Utólag már látom, hogy sokkal többmindenben kellett volna Őt önállósodni hagyni. Érdemes ilyen szempontból is megvizsgálni a helyzeteteket...
Egy hónap múlva végre költözünk, akkor lesz már saját ágya is, mert jelenleg meg velem alszik. Meg aztán az ovi miatt amúgy is fontos lenne az önálló elalvás, már szeptemberben kezdi.
Köszi a tippet!
8as egyetèrtek veled, nekünk egy fiúnk van 4 és fél éves akit túlfèltettük,túltutujgattuk ahogy mondod.
A beszédfejlődésèbe is szerintem meg a magatartásàba is meglátszott,meglàtszik.
A beszédet már behozta a viselkedése mèg otthon hagy kívánnivalót de az oviba jól muzsikál 🙂
2-es voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!