Más 19 hónaposa is ennyit ellenkezik? Ez már a dackorszak?

Igen, ez bizony dackorszak... és még a lightos verzió

Lányom 20hónapos, ő földhözvágja magát, csapkod, dobálózik, engem ütne.

Fiam is átment ezen, ezt túl kell élni.

Igen, ez már a dackorszak.

Sok türelmet és humorérzéket kívánok neked a következő 2-3 évre! :-)

Igen, az eleje. Innen szokott bedurvulni, majd jön a csapkodás, dobálás, félórás hisztiroham meg az, hogy hozzázólsz, és mint aki meg sem hallja.

Vagy szerencsés leszel, és nem fajul tovább a dolog. 😃

Tipp?

Egy zsák türelem, nyugtató, füldugó...

Ez egy tök természetes folyamat, sok mindent nem tudsz ellene tenni

Nekem nincs tippem, bevallom, kiabálni szoktam, ha nagyon kiakadok :/

Próbáltam szépen türelmesen, letérdeltem, megöleltem, elmagyaráztam, kértem, együttéreztem, de mintha a falnak beszélnék.

Nálunk is 1,5 évesen kezdődött, most 2 éves 2 hós, hát... :D rettenetes. Azt tudom tanácsolni, hogy gondold át a tiltásokat, mire van szükség tényleg, és mi az, ami inkább kényelmetlenség, mert fölöslegesen generálják a feszültséget (pl. én utálom, ha a ruhákat kipakolja, de hagyom, mert nem veszélyes, nekem bosszantó. De a mosógép nyomkodását konzekvensen tiltom). Illetve nálunk az ,,5 perc" egy bevett szokás lett, ha menni kell valami kötelezőt csinálni, reggeli indulás, peluscsere, orrszívás, hazamentel a játszótérről, fürdés. Szólok neki, hogy 5 perc múlva ez meg ez történik, indítom a stoppert. Addig be tudja fejezni a játékot, csúszhat egy utolsót, választhat egy könyvet, stb. De ha szól a stopper, akkor nem adok teret a játszmának, meg a hisztinek, választhat, hogy vagy jön velem, vagy viszem. Utóbbi igen nehéz, mert 16 kiló, vergődve még rosszabb. Szerencsére ő is utálja, így általában együttműködik. Sajnos máshogy nem lehet, ő bölcsibe jár, én dolgozom, már nem hagyhatom szétfolyni a napokat. Hétvégén viszont igyekszem kevés programot betervezni, hogy legyen bőven ideje itthoni szabad játékra.

Ezeknél a nagy meltdown-oknál meg csak azt segít, ha ott vagyok vele és támogatom. Van, hogy kiborul random dolgon, 30 percig üvölt, csapkod (ezt finoman leállítom), menj el anya, nem szeretlek, stb. De ilyenkor látszik, hogy se kép- se hang. Ott maradok vele. Egy könnyebb pillanatban szoktam megkérdezni, hogy ,,szeretnél megnyugodni?", és akkor már elfogadja a cumit-ölelést. Nagyon sok önismeret, önuralom ez a dackorszak, és folyton azn gondolkodom, hogy vajon most rontottam el? Ajánlom a Kapcsolódó nevelés c. Fb oldalt, nekem sokat segít.