Miért elítélendő, ha a baba körül anya-apa együtt csinálnak mindent, nem csak az anya van 0-24 készenlétben?

Mi már a terhességem előtt, alatt beszéltünk róla, hogy a szülőséget hogyan képzeljük el. Ebben az is benne volt, hogy nem szeretnék kb. egyedülálló anyukaként mindent megoldani a gyerek körül, a férjem pedig mondta, hogy nem az az apuka szeretne lenni, akit a gyerek az esti alvás előtt lát fél órára, vagy aki kétségbeesik, ha egy délutánt vigyázni kell rá.

A babánk 8 hetes koráig itthon volt velünk, azóta is 5-6 órákat dolgozik csak. Velünk, a babánkkal tölti a legtöbb időt. Van, hogy itthon vagyunk, csinálja ki-ki a maga dolgát, van, hogy hármasban megyünk valahová, programozunk, de igen, arra is van példa, hogy ők kettesben mennek sétálni, vagy itthon vigyáz rá, én pedig "énidőzöm", ami lehet akár edzés, barátnős kimozdulás vagy annyi, hogy egy jó könyv társaságában habfürdőzöm 1-2 órát.

Nekünk ez a rendszer bevált eddig, de sokan meglepődnek, mert "ez mind az én dolgom lenne". Hétvégén babalátogatóban volt nálunk egy baráti pár, közben a pici felébredt, mondta a férjem, hogy elviszi tisztába tenni, megetetni. A vendégeink meg csak néztek, hogy miért ő, a nő meg is jegyezte, hogy én ezért kapom a "fizetést", ez az én dolgom lenne. Hát, nem akartam mondani, hogy abból a hatalmas pénzből, amit kapok az államtól, nem megyünk messzire.

Anyósom is megjegyezte, hogy nem kéne a fiának ennyire papucsnak lenni, hogy ugrik a gyerek minden nyikkanására... De tényleg az a gond, ha egy apuka tud gondoskodni a gyerekéről, nem esik kétségbe, ha éppen pelenkát kell cserélni, vagy ha megéhezik, tudja, mit tegyen?