Bűntudat hogy nem érzem azt amit kéne? 30/F

Hát esetleg gyerekcsinálás előtt együtt kellett volna élni, akkor lehet kiderült volna, hogy ez mégsem neked való. Dr màr mindegy.

Ha úgy érzed, hogy ezt amúgy szeretnéd, szeretnél családban élni, akkor lehet egy szakember segítségét kéne kérni, hogy mi okozhatta nálad ezt a dolgot, hogy javíthatnál rajta.

1. Keress fel szakembert. Nem azért, mert másképp nem tudnál kikeveredni ebből, hanem mert szakemberrel gyorsabb.

2. Beszélgess sokat a pároddal őszintén, nyíltan, de sosem offenzíven és mindig empatikusan. Kell, hogy tudjon az érzéseidről, hogy értse a viselkedésed.

3. Ne vetítsd ki a párodra és a gyerekedre a frusztrációdat. Nem ők tehetnek az érzéseidről. Ők is áldozatai a helyzetnek.

4. Tölts sok időt a babáddal kettesben, hogy kialakuljon a kötődés. Saját tapasztalat: szuperapa férjem van, de a kötődés neki sem magától jött, hanem az együtt töltött idő hozta meg. Nagyon kell az együtt töltött idő a gyerekkel KETTESBEN. Amikor nincs kihez fordulnod, neked kell ellátni, a te felelősséged. Kötődnöd pedig azért kell hozzá, hogy boldog tudj lenni. Kötődés nélkül csak zavaró tényező lesz a saját gyereked.

5. Nyugodtan menj el néha kettesben maradni a gondolataiddal, akár órákra is. Csak beszéljétek ezt meg a pároddal.

Mi együtt éltünk már a baba előtt is, de az elején én sem éreztem amit kellett volna. Még a feleségemnek is új, tehát nagyon félt. Én kifejeztten utálok főzni, minden mást megcsinálok, csak azt ne kelljen, de külön nehéz volt hogy a gyermekágyas időszakban én csináltam a kaját is. És a gyerekhez sem tudtam annyira kötődni. Nagyon szerettem eljárni kocsmázni meg gamelni, mondanom sem kell hogy ezek is nagyon megritkultak.

De néhány hét után helyrejöttem. Már nem éreztem szükségét, hogy kocsmázzak, már nem akartam mindennap gamelni, észrevettem hogy eltelt úgy egy hét hogy be sem kapcsoltam a gépet. Igyekeztem minél több terhet levenni a feleségem válláról, és ezért éjszakanként sokszor órákat aludt a baba a karomban, és el kezdtem hozzá nagyon kötődni. Reggel igyekeztem korábban felkelni, elmosogatni, meg a reggelit odakészíteni. Egyszercsak realizáltam, hogy mennyire boldog vagyok, hogy nekem van egy feleségem, hogy van egy szép és egészséges gyerekem, és már az okozott fájdalmat amikor munka miatt el kellett utazzak egyszer-egyszer egy-két hétre.

Szóval azt tudom javasolni, hogy tedd oda magad, segíts a párodnak, gondoskodj a gyerekről, és kialakul majd. Mivel nem mi férfiak szüljük meg a gyereket, ezért sokszor nekünk több idő míg megszokjuk a helyzetet.

Kitartást és sok sikert! :)

Mi együtt éltünk a férjemmel már négy éve amikor megszületett a lányunk.

Mégis ugyanezt élte át mint te.

Akármikor sírva fakadt, total depressziós volt

Az új helyzet miatt, szerintem akkor tudatosult benne, hogy tényleg született egy gyerek.

Talán két hétig tartott ez és egyre jobb lett neki.

Hidd el, egy anyának sem könnyű ezt feldolgoznia, annyi, hogy nekünk segítenek kicsit a hormonok. De attól még brutálisan nehéz tud lenni.

Az tény, hogy kicsit felelőtlenség volt úgy meglépni ezt, hogy egy napot sem éltetek együtt, de most már ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet.

Dolgozz az ügyön, én is csak azt tudom tanácsolni, hogy kérd szakember segítségét.

A 3. válaszadó tanácsának egy részével azért óvatosan, mert ha ezt így, ilyen őszinteséggel borítod a frissen szült nő nyakába, akkor annak csak annyi eredménye lesz, hogy lesz két hóttdepressziós felnőtt és egy csecsemő - ami semmiképp sem jó párosítás.

Túl hirtelen túl sok változás volt az életedben.

Nagy hiba volt a távkapcsolatból (egyedül élésből) rögtön egy babázós életre váltani.

Lehet, hogy szakember segítsége kéne, hogy megbirkózz vele. Pároddal jó maradt a kapcsolatod? Beszéltél vele ezekről az érzéseidről?