Hogyan szoktattátok a babátokat hosszabb autóúthoz? Mikortól lett jobb?

Az első tíz percben sírt, aztán cumival elaludt és vegigaludta a négy órás utat.

Szerintem akkor aludt először négy órát egyben, ébredés nélkül

Négy hónapos volt

Úgy, hogy inkább vonattal mentünk. 5 hósan még gyakorlatilag végigaludta az utat, azzal nem volt gond (mentünk külföldre is, nettó 5 óra volt az út, megállásokkal egész nap tartott, 90%-ban aludt mikor mentünk az autóval).

Onnantól, hogy nem aludt ilyen jól, vonatra váltottunk. Elvolt ő, de csak ölben. Vonatnál ilyen 12 órás utakat is simán jól viselt (mi kevésbé, de még mindig jobban, mintha végigordítja az autózást).

Most már két éves, egyelőre maradunk a vonatnál. Most már úgy tervezzük az utat, hogy az átszállásoknál bő egyórás szünetek legyenek, és addig felkeresünk egy játszóteret a közelben.

Hát, mi mentünk úgy, hogy közben ordított. Másfél évesen kezdték el lekötni a mesék, rajzfilmek, addig még az sem segített, pedig én lelkiismeretlenül próbálkoztam. Nem segített az előre-hátrafordítás, az üléscsere, a meseolvasás, az új játékok, a semmi. Egyszerűen ő utált autózni. Kerültük is, amennyire lehetett, 20 percet végigüvölteni azért még mindig nem olyan, mint órákat (egy nyaralásról Horvátországból hiába indultunk haza hajnalban, félúton felébredt és a maradék 3-4 órát egyhuzamban végigordította, nem volt jó). 1,5 évesen javult, amikor mesét tudott nézni, amíg mentünk, azóta meg már nagylány, 4 éves, már lehet vele beszélgetni is, meg amúgy is már élvezi.

A kistestvére nulladik pillanattól szeret autózni, ő csak elunja magát idővel, de akkor megállunk, játszunk kicsit, szopizik, mittudomén, és utána megyünk tovább minden gond nélkül. És ő még mindig hátrafelé néz és 1,5 éves, de nem néz mesét menet közben és egyáltalán semmi baj nincs vele. Szóval ez nagyon habitus függvénye és nem azon múlik, hogy ki mennyit szoktatja.

Hát, ha menni kellett, akkor mentünk. Ha ordított, akkor meg ordított, röviden így. Nem nagyon volt választása. Van 2 autónk, ráadásul az egyiket akkor vettük szalonból, amikor a kicsi megszületett, hát az kellett volna, hogy ezek után buszozzunk meg vonatozzunk.

Fiammal nem volt ilyen gond amúgy, lányommal előfordult.

Most sincsenek annyira oda az autózásért, pedig már 8 és 4 évesek. Persze már nem ordítanak, de egy 1 órás úton nagyjából 15 perc után már kérdezgetik, hogy mikor érünk oda. Csak most már azért le lehet őket kötni.

Szerintem pedig van itt minden féle jó ötlet.

Cumi, lehet hogy azért sír mert rosszul van,(ha így van akkor akármit bevethetnek nem lesz nyugodt a baba), lekötni énekléssel, stb.

Egész jó válaszok érkeztek szerintem.

Egyik sem olyan, hogy kiiktatása lenne, vagy ilyesmi.