Hogyan küzdjem le a pánikolást?

Mikor még haza jöttünk a kórházból a picivel, sokat volt sírhatnékom szó szerint a semmitől, sírtam is sokat, ez szerencsére elmúlt. Azt hittem jobb lesz idővel de nem.. Jött a hasfájós időszak a picinél, most mindjárt 4 hónapos, és elindultak a fogcsirák neki. Keservesen tud sírni a semmiből és nem lehet megnyugtatni semmivel. :( ilyenkor én úgy érzem ha elkezd már sírni, ordítani, hogy levegőt se kap, hogy be pánikolok, el akarok menekülni de egyben maradni, is, fogalmam sincs hogy biztos a foga-e a baj, vagy hogy mit csinálok rosszul, mi fájhat neki, mit csináljak vele, szó szerint amint elkezd sírni már remegek én is és érzem hogy gyorsabban ver a szivem. Ha alszik is már azt figyelem hogy melyik percben vagy mikor kel fel ordítva megint és hogy mit fogok tenni. :( szinte már aludni sem tudok, folyton megébredek, forgolódom. Már

előre tartok tőle ha a férjem doglozni van és egyedül vagyok a picivel hogy mi lesz. :( Hogyan küzdjem ezt le magamban?