Nem vagyok jó anya?

10# vagyok.

Kérdező, kezet foghatnánk :(

Én is nagyon haragszom magamra. Nekünk tervezett is volt meg nem is. Volt szó róla, de akkor jött amikor még nem jött a határozott elképzelés. Védekezés mellett kopogtatott. Én nem akartam, de a férjem mondta hogy legyen. Belementem. Aztán nekem mindenki igérgetett füt fát, hogy majd segít. Persze nyilván az összes családtag éli az életét, “csinálja a dolgát”. Én meg ülök itthon, legtöbbször egyedül. A férjem rengeteget dolgozik, vab baby sitter heti 2x 2 óra. Én azt a nagyra szánom. De már gondolkoztam rajta, hogy néha muszáj lesz ezt elengednem és csak magamban lennem, mert ebbe teljesen belehülyülök már ami nap mint nap körülvesz. Nagyon ritkán van felnőtt társaságom, néha teljesen elkeseredek.. es a legrosszabb, hogy semmit se tudok csinálni, muszáj ebbe beletörődni és mindent megcsinálni.

(Olyan jó életünk volt…)

10, és KÉRDEZŐ, #6 vagyok.

Ne csuggedjetek, ez elfog múlni, és jönnek a jobb, szebb napok..

Annyit hozzá tennék, hogy igen, hiába sajnáltam én is a nagyot, nem tudtam vele foglalkozni.

Pedig nagy szüksége lett volna rám.

A pohár akkor telt be saját magamnal amikor ok nélkül elkezdtem vele kiabálni

(Kiömlött a víz az iskolatáskába)Szegényt annyira leszidtam egy hülye víz miatt, hogy egy hétig sírva fakadtam, ha ragondoltam, hogy szegény lányom milyen szomorú volt miattam.

Ott határoztam el magam, hogy ez így nem mehet tovább, össze kell szednem magam, bármilyen módon.

Pedig a második gyerek is tervezett volt, nem csak besikerult.

Lehet szülés utáni depresszió, de kiégés is.

Nincs olyan szülő aki nem sokkal be, pláne akinek 0 segítsége, 0 felnőtt társasága, csak a 4 fal, 0 tényleges énidő, semmi más inger csak a gyerekek.

Nem kell nyomni a "minek szültél" és hasonló okosságokat, mert bárki lehet ebben a cipőben annak ellenére, hogy tervezett gyermeket vállalt.

Pszichológus.

Ne csüggedj, helyre fognak kerülni a dolgok. Kitartást kívánok.

Próbálj meg heti pár alkalomra babysittert keresni.

Utolsó Válaszoló!

Köszönöm a bíztatást.. nagyon nehéz helyzet. Nálam sajnos ez már mindennapos. Pedig szegény nagyobbik nagyon igyekszik.

Én nagyon sokat vagyok velük csak én egyedül, és szerintem ez nem segít+ha lebetegszik pl a nagy, akkor még ovi sincs, hogy bizonyos ideig “csak” egy gyerekkel lehetnék. Amikor eldurranok én is mindig nagyon rosszul érzem magam. Igyekszem megfogadni, amit irsz és erre gondolni. De nagyon kilátástalannak érzek valahogy mindent néha.

Biztos jobb lesz idővel, talán, remélem.

Utolsó vagyok! 14-es szántam a köszönetet, de 15-ös is nagyon kedves, hogy együtt tud érezni a Kérdezővel ilyen esetben.

Én amugy már voltam pszichológusnál is-csak az a baj, hogy ahhoz is ember kell, hogy egyedül le tudj ülni, akár online is konzultáni. Ha nincs segitseg, akkor szerintem semmi értelme hogy a ugyanúgy a feszkóban legyen akkor is az ember. Ezért nem tudok én sem járni. Ahhoz meg nagyon busás, hogy legalabb akkor ne tudjon az ember magáda koncentrálni. De nagyon hasznos lenne, csak meg kell teremteni hozzá az optimális helyzetet is.

"nincs segítségünk, én vagyok úgy kb 0-24 a gyerekekkel, amióta a második megszületett nagyon társaságom sincs."

Teljesen normális, ebbe mindenki belehülyülne. Igen, az ősanyák is, csak ők nem vallják be.

KELL a felnőtt társaság és teljesen normális, hogy 0-24 órában nem köt le egy 4 éves társasága.

Megoldás, hogy egyrészt csináltok olyan dolgokat, amit azért te is tudsz élvezni pl. társas, kézműveskedés, stb. Másrészt kell az énidő vagy a felnőtt társaság. A pszichológus jó ötlet, mert az is énidő. De kéne babysitter és rendszeres együtt töltött idő, felnőtt program a férjeddel kettesben, gyerek nélkül. Hidd el, ez segít, hogy a gyerekkel is könnyebben el tudsz majd lenni. Meg ne felejtsd el, ez nem örökké tartó állapot: nem lesz örökké 4,5 éves és 4 hónapos a két gyerek. Ismerek olyat, aki szülőként az ovis kort szörnyen élte meg, a "rettegett" kamaszkort viszont már sokkal jobban.