Két eves kislányom egy ideje egyszerűen elviselhetetlen. Nincs öt olyan perc a napban amikor nem kell raszolnom valamiért. Hogyan kezelitek, amikor ilyen borzasztó időszak van?

Bölcsibe került, nagy változás ez neki, valószínűleg ezért is csinálja

Két éves a fiam, igaz ő nem jár bölcsibe, itthon vagyok vele, de vannak napok amikor komolyan közveszélyes.

Olyanokat csinál, hogy tepem a hajam.

Hiába a szép szó, nem használ.

Megütni nem írom meg soha, hiszen az nem megoldás.

A kiabálás sem az, de ha hangosan erélyesen mondom, hogy nem szabad akkor kicsit megszeppen és legalább tíz percre abbahagyja a hülyeségeit.

Írom- ütöm

Javított a telefon bocsi

#1

Amikor üt, fogd le, ne hagyd, hogy kárt tegyen másban és magában. A bölcsivel járó feszültséget akarja kiadni, csak nem tudja hogy. Meg kell tanítani, mik azok a módszerek, amik elfogadhatóak számotokra. Kiabáljon párnába, dobbantson nagyokat, fusson 10 kört a ház körül, akármi, ami számotokra beleférnek a normális viselkedésbe. Az nem segít senkinek, ha a gyerek feszült, szorong, de még azért is rászólsz, ha ezt szeretné kiadni magából. Tanítani kell, hogy szabad ezt levezetni.

Ugyan már ovis a nagyobb lányom, de amikor bölcsis volt is ugyanezt csináltam, meg most is ez a módszer, mert nyilván nem egyik napról a másikra megy a dolog, bár már azért jelentősen jobb. De vele bölcsi/ovi után is, amikor van rá lehetőség, megyünk játszótérre, kint vagyunk az udvaron, valahol levegőn, ahol viszonylag szabadon, nyugodtan tud szaladgálni, ugrálni, mozogni, kevés szabállyal. És itthon is alapvetően a szabad játék a fő, bár házon belül azért több a szabály, mint házon kívül, de azért itt is az a fontos, hogy lehetőleg csak azokat a dolgokat tiltsam, ami veszélyes. Illetve nálunk sokat számít, hogy mennyire fáradt (vagy éhes), ha nyűgös, kimerítette az ovi (vagy régebben a bölcsi), akkor sokkal inkább hajlamos odacsapni, szóval ezt igyekszem felismerni, hogy miért bánt és megpróbálok olyan tevékenységet találni, ami az adott lelkiállapotának megfelelő.

Illetve a sírásmeghallgatás egy szuper dolog. Elképesztő látni, hogy milyen a viselkedése a gyereknek egy kiadós sírás előtt és után, amit megfelelően támogattál :D A sírás még nekem, 31 évesen is csodát tud tenni, ha nagyon tele vagyok feszkóval, hát még 2-3-4-5 évesen. Nem feltétlenül kell elfolytani az ilyen produktív könnyeket.

Szóval, (nem is annyira) röviden, nekem ezek jöttek be. Meg néha egy pohárka bor, bár a kicsi még mindig szopizik, szóval ezt csak mértékkel.

4, ez a provokatív válasz szerintem nem illik ide.

Nincs szó telefonról a kérdésben, ha feszült vagy ne itt vezesd le.

Mérlegeli, hogy valóban rá kell szólni vagy csak te szoktál már ehhez hozzá. Többször vagy hozzá kedves és mondod, kimutatod neki hogy szereted vagy egész nap csak cseszegeted? Te milyen lennél fordított esetben? Minimalizálni a környezetet úgy, hogy minél kevesebbszer kelljen raszolni. Ezen kívül jársz vele, viidd ki, programozható, kiranduljatok.

Érzi, hogy azt ajarod maradjon csendben és hozzá se kelljen szolnod. Figyelmet próbál elerni.. Ha raszolsz legalább hozzaszolsz.. Itt te vmit nagyon elrontasz.