Hogyan gondolhatnék mindenre, lehetnék (megint) normális?
A pszichológust én is tudom, de mondjuk valami más megoldást is szívesen meghallgatnék. A problémám, hogy szörnyű meny lettem. A viszonyunk anyósommal valahogy nagyon megromlott, de tudom, hogy nagyon próbálkozik, viszont nagyon nem könnyű velem.
Pl. tegnap egyedül hagytuk egy órára. Kifelé menet még mondtam, hogyha nagy gáz van, akkor tud adni a babának pépet, mert tudtam, hogy retteg a blw-től, folyton azon aggódik, hogy megfullad a baba. Mire visszajöttünk megetette kanállal.
Az én (mi) hibám, hiszen el kellett volna magyaráznom, hogy hogyan etetjük a babát, vagy nem is kellett volna mondanom neki, hogy etesse meg, ha gáz van (mondjuk azt gondoltam, hogy lehet 2 órát is elleszünk vagy többet és előtte nem evett, nem tudom ténylegesen nem gondoltam bele, hogy lehet meg fogja etetni, de ő meg büszkén mondta, hogy sikerült).
Ráadásul nem elég, hogy én voltam a hülye még jól be is pánikoltam és rosszul is kezeltem emberileg a helyzetet, elmondtam, hogy nem így szoktuk és kissé vádlóra sikerült (na jó lehet nagyon). Pedig nem akartam, csak hazajőve szembesültem vele, hogy mit tettem. (Sajnos a baba nekünk 2-3 alkalom után nem fogadta el a pépeset, azért blw-zünk, ráadásul most tisztára nem tudom mit csináljunk, térjünk vissza a püréhez, hátha megeszi mostmár azt is?)
Hogyan lehetne rendszerszinten elkerülni az ilyen helyzeteket? Volt veletek is ilyen? Tudom, hogy szörnyű ember vagyok, már többször bocsánatot kértem, amiért rátámadtam, de még mindig rosszul érzem magam.
válasza:
válasza:Kérdező, az a helyzet, hogy ez a hozzátáplálás kezdeténél tök általános. Pár napig tök jól megy, aztán pár napig semmi... Ez független az állagtól.
Még mindig nem értem a problémát, anyós megetette. Utána belefulladt a banánba és az avokádóba? Ha nem, akkor miért pörögsz ezen?
válasza: válasza:Szerintem is nyugodj meg egy kicsit. Lehet, hogy az elején jó szándékkal bele akart szólni mindenbe, de most már -lehet, hogy mivel anno nem hagytátok magatokat, próbál alkalmazkodni hozzátok. Ha van is 1-2 dolog, amivel nem értesz egyet, próbáld meg lenyelni, ha nem létfontosságú. Nálunk pl. az egyik nagyi sokat vigyáz a gyerekemre, mikor beteg (mi dolgozunk), de amikor rossz napja van a lányomnak, nem mindig engedi neki, hogy kiszívja az orrát, és ő nem küzd vele úgy, mint mi. Nyilván örülnék neki, ha legalább néhányszor sikerülne az orrszívás, de közben meg nagyon örülök, hogy van, aki vigyáz rá, és hogy ennyire szeretik egymást. Másik nagyinál meg, ha ott alszik, pl. soha nincs fogmosás, mert a másik nagyinak meg ahhoz a küzdelemhez nincs ereje (nem a kedvence a fogmosás sem). Ilyenek mindig lesznek, de általában nem azon a plusz két orrszíváson múlik a betegség, és nem emiatt a havi 1-2x kimaradó fogmosás miatt romlanak el a lányom fogai. Ahogy a te gyerekednek sem lesz kioltva semmilyen reflexe egy kanalas etetéstől :)
Összességében már pár év távlatából azt gondolom, hogy túl van spilázva ez az evés téma. Van pár jó tanács, szabály, amit érdemes megfogadni, mind pürés, mind blw-s oldalról, aztán majd látja mindenki, hogy kinek mi fekszik. Ezt a vérre menő blw- püré harcot sosem értettem, végül is a felnőttek 99,9%-a normálisan rág-nyel-eszik :D
Egy jó kapcsolat a nagyszülőkkel kincs. A gyereknek is- saját gyerekkoromra is gondolok, és a lányomon is látom, mert ez a fajta nevelés nélküli, feltétlen szeretet nem azonos a szülői szeretettel, illetve nektek is nagyon jó lesz később. Óriási szerencsénk van, mert mi így el tudunk menni rendszeresen kikapcsolódni, barátokkal találkozni, illetve a hétköznapok szervezésében is rettenetesen sokat segítenek a nagyszülők, erre főleg azóta van szükség, mióta én is dolgozom.
válasza: válasza:Nyugodj meg. Én kb 3 hónapja hallottam először a blw-ről, a gyerekem 1 éves, 6 hónapos korában kezdtem el hozzátáplálni. Hol pürét kapott, hol darabosat, attól függ mit volt türelmem, erőm elkészíteni. Hol azt ette amit mi, hol meg tök mást. Egyszer kanállal etettem, máskor a kezemmel tettem a szájába az ételt, megint máskor meg ő rakta a saját szájába.
Egyszer sem fuldoklott.
Nem kell ennyire görcsösen ragaszkodni mindenféle szabályhoz. Figyeld a babád és engedd, hogy ő "hozza meg" a szabályokat. Ha ennyire rágörcsölsz mindenre és ennyire szabálykövetően akarsz gyereket nevelni, 5 éven belül meghülyülsz és nem csak a gyerek életét nyomorítod megy hanem a sajátodét is meg a környezetét is.
válasza: válasza:En is ra voltam porogve a blw-re, de az lett belole, hogy a kisfiam egyszerre evett puresen es darabosan is. Mert igy igenyelte 🤷♀️
Ezt ugy kell elkepzelni, hogy volt, hogy mondjuk napokig csak puret fogadott el, aztan meg csak darabosat. Volt, hogy o evett egyedul, de bizony olyan is volt, hogy en etettem,mert ehhez volt kedve, vagyis ez az utobbi a mai napig igy van.
Es tokeletesen bejott nekunk ez a rendszer, most 10 hos. Nem, nem fulladt meg, mert tudom; hogy a nagyon szigoru blw szerint ez iszonyatosan balesetveszelyes es a gyerek meghal, ha nem koveted tokeletesen a szabalyokat…
De tovabbmegyek, nem mindig esszuk pont azt, amit a gyerek. Sot, van; hogy nem is eszunk egyutt, mert egyszeruen igy jon ki a lepes, ugyhogy maglyara velem.
De a kisfiam igenyeit kovettem, szoval igy alakult.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!