Hogy bírtátok az első heteket, a gyermekágyas időszakot?

Hogy írjak egy siker történetet..

Kisfiam hasfájós volt sokat sírt nappal 20 perceket aludt azt is csak rajtam hurciban, éjszaka eleinte 7x kelt. Én is rettenetesen kimerült voltam. Mellette 1 órás szoptatások, amibe mindig bealudt.

Cici kisebesedett fájt. Így védőnő javaslatàra kapott cumit, viszont az meg cumizavart okozott nála, így nem volt hajlandó kiszívni a cicit teljesem. Minden szoptatás után fejnem kellett, de valahogy úgy egész egyszerüen nem volt 100%-osan elegendő a tej.

Így kapott pótlást, bár nagyon keveset kellett aminek azért örültem, egy nap 2x kellett neki pótolni 30-40 ml.

Teszem hozzá mindenféle teát meg kapszulát meg olajat, meg homeót próbáltam, fejtem fejtem, de nem lett jobb.

Aztán elkezdtük a ht-t s amint 1 érkezést kitudtam váltani többet nem kapott pótlást. 2 évesen hagyta abba a cicit, amire nagyon büszke vagyok és tényleg sikernek élem meg, s tudom, hogy megalapoztam neki, a felnőttkori egészségét.

Tudom, hogy sok esetben kell tápszer, meg hogy valaki nem bírja tovább, teljesen érthető. Viszont én nem tudtam volna ezt elengedni, nagyon rossz anyának éreztem magam tőle s mikor vettem a tápszert dugdostam meg szégyeltem, holott én sosem ítéltem el ez miatt mást. Valamiért bennem akkor is egy szégyen érzet volt emiatt.

Most viszont úgy gondolom, hogy a másodiknál nem hiszem, hogy ezt végig csinálnám. Egész egyszerüen tudom, hogy erre nem lesz idő, hisz itt a nagy aki igényli, hogy törődjek vele, azért nem fogom az egész napomat szoptatással meg fejéssel tölteni, hogy ennek a megfelelési kényszernek eleget tegyek.

Úgyhogy, azt mondom, ha birod és akarod rendben van, de ha nem egyáltalán nem szégyen, felfog nőni tápszeren is és nem lesz tőle egészségtelen, te pedig nem leszel rossz anya!

Nekem is kissúlyú, sárga volt a babám. Én ezt a technikát használtam:

[link]

A lényeg hogy szoptatás közben gyakorlatilag a baba szájába fejtem a tejet. Miután elaludt, tovább evett így.

Viszont nekem könnyű volt, mert amúgy bőven volt tej. Ha nem lett volna, akkor szerintem szoptaníttal tápszert adni lett volna a legjobb megoldás, és a fejést elhagyni. Így a melled elegendő ingerlést kap, hogy ne apadjon a tej. Lehet, hogy ha megerősödik a kicsi, fel is szaporítja a tejet magának.

Éjszaka mellettem aludt, így ki tudtam pihenni magam, mert fel se kellett kelni a szoptatáshoz. Így nekem sima ügy volt, sajnos a tápszerrel nem lesz ennyire egyszerű. Kitartást neked, túllesztek rajta.

Kedves 12-es nem tudsz te semmit!

Miből gondolod, hogy kudarc ért az életben?

Ez neveltetéstől vagy elhatàrozástól is függhet, hogy hogy álltam hozzà a szoptatáshoz.

Mivel sokáig szerettem volns szoptatni, és igen mivel mindehol az folyik a csapból, hogy milyen egèszséges az anyatej ami egyáltalán nem vitatható, ezért igen is szégyelltem, hogy adnom kell pótlást. Most màr nem érdekelne, mert valahogy sikerült ezt elfogadnom, meg a tápszernek is vannak előnyei.

Ennyi az egész. És dehogynem megalapoztam nézz utána tanulmányoknak milyen sokmindenben segít az anyatej, nem azt mondom, hogy az nem lesz beteg, vagy egy tápszeres baba nem lehet ugyan olyan egészséges. És igen büszke vagyok rá, hogy sikerült 2 évig szoptatnom, és nem adtam fel az elején. Ht-től kezdve egyáltalán nem volt nehéz, meg teher, akkor már nem kellett fejnem.

És nagyon rosszul ítélsz meg, mert én nem szoktam semmit feladni, hanem amit a fejembe veszek az véghez is viszem.

Lehet ezt tovább elemezni, hogy ez ilyen olyan érzelmi sérülésre mutat, de semmi közöd hozzá illetve lehet ezt a jó oldaláról is nézni nem csak a rosszról.

17# Semmi közöm,így van. Te dolgod ez. Tartom magam ahhoz,hogy van probléma,de ezzel a kommenttel meg is erősítetted ezt.

Viszont picit erősnek érzem azt,hogy neked azért sikerült,mert fejben eldöntötted meg a neveltetéstől. Tudod hány nő mit meg nem tesz hónapokon át és mégsem sikerül? Mert fejben nem akarja? Azért küzd éjjel nappal,ja. Azért teszi tönkre magát lelkileg fizikailag,azért fizet több szoptatás tanácsadónak és társai. Én is véghez viszem,mondjuk egy államvizsgánál sikerül is,de egy olyan dologba,aminél ha belegebedsz sem sikerül,mint hogy császár lesz e a végén,vagy van e tejed,sokat ez nem ér. Érdekes egy álláspont. :) De látom sokan díjazták.

Itt gyakorin teljesen tökmindegy ki mit mond, csak belekötnek az emberbe és lepontozzák.:D

Hol láttad azt, hogy azt állítottam, hogy azért sikerült mert nem adtam fel?! Egyébként ebben az esetben, ha feladom valóban nem tudom 2 évig szoptatni.. én azt mondtam, hogy azért nem tudtam elengedni a szoptatáskérdést és ezért éreztem megalázónak a pótlást. Azt egy percig sem vitatom, hogy ez teljesen egészségtelen érzés volt, de ez van. Én inkább bírkóztam meg eleinte a szoptatási nehézségekkel mint azzal, hogy tápszereznem kelljen.

Tudod mindenkinek van “csomagja”, mindenkinek vannak érzelmi sérülései, ezt kár lenne vitatni. Viszont te nagyon rászálltál erre a témára, elég érdekes.

Remélem nem gondolod magadról, hogy te teljesen normális vagy.:D

A lényeg, hogy mindenki addig menjen el ameddig bírja és belebetegedni semmiképp sem kell. Viszont én abba betegedtem volna bele, ha tápszert kell adnom, így nem értem miért fáj, hogy sikernek élem meg, hogy ilyen sokáig tudott szopizni?! Ne sajnáld már el mástól, hogy neki sikerült.

Lehet, hogy a második babánál nekem sem fog sikerülni. Ez van, de ezt is elmondtam, hogy mégegyszer ilyen nehézkesen nem csinálnám végig, hisz ha már van egy gyerkőcöd nem érsz rà 3 hónapig csak szoptatni meg fejni, akkor feláldozom a szoptatást, hogy mind két gyerkőccel és kicsit magammal is tudjak foglalkozni..

Ezt mindenkinek magának kell eldönteni, hogy meddig a pontig oké. Nem lehetünk más helyébe okosak.