Hogy bírtátok az első heteket, a gyermekágyas időszakot?

Tápszeres baba anyukájaként mondom neked, hogy én mindent megpróbáltam, hogy tudjak szoptatni, végül a saját lelki békém miatt elengedtem. Ma már ez a baba 4 éves, egészséges, kötődik, köszi jól van. Senki sem kérdezi, mit kapott enni baba korában. Sok harcon, síráson vagyok túl, elfogadtam. Te is próbáld ezt, ha már végképp nem működik semmi.

Az ősanyák mindenhol károgni fognak, engem is lepontoznak, de nem kell foglalkozni velük.

A kisfiam szájpadhasadékkal született. Elvileg tudott volna szopizni, de nem volt hajlandó. Fejtem, de alig jött valami tej. A kórházban is fejtem.

Én úgy döntöttem, hogy elengedem a szoptatás, fejés körforgást. A kolosztrumot megkapta,én boldogabbak lettem mikor teljesen tápszeres lett. Gyorsan benyomta az adagját, aztán kajakóma és én is tudtam pihenni.

Az anyatej sem csodaszer.

Persze egészséges, természetes, de a szoptatott gyerek sem lesz kevesebbet beteg közösségbe kerüléskor mint a tápszeres.

Ugyanebben a cipőben jártam, ráadásul a hormonok is totál behülyítettek, szerintem az első 8 hetet kb. konkrétan végig bőgtem. Szoptatási tanácsadóval 7-8 hetes korára jutottunk el oda óriási küzdelemmel, hogy elhagyhattam a pótlást. Illetve kapott, de saját tejből tudtam pótolni, mert reggel alig evett, este meg kétszeres mennyiségeket igényelt volna. Aztán jött a következő növekedési ugrás és megint megborultunk. Nekem ott sikerült elengedni és azt mondani, hogy akkor pótlunk, kész, nem érdekel. 7 hónapos korában, ahogy a hozzátáplálás is ment már gyakorlatilag 2 hét alatt teljesen leépítette a cicit a kislányom én meg napokig azon agyaltam, hogy érdemes volt ezen ezért ennyire pörögnöm!? Mai fejjel azt mondom már sokkal előbb el kellett volna engednem, sokkal nyugodtabb lett utána az életünk. A másodiknál már igyekszem nem lelkiismereti kérdést csinálni ebből, alakul ahogy alakul.

Nyugalom. Mantrázd, hogy minden rendben lesz és változni fog, jobb lesz, könnyebb lesz! :)