Miért nem szereti a kisbabám ha ölelni vagy puszilni próbáljuk?

Nem hinném, hogy bármit elrontottatok volna.

Másban nem tér el a kortársaitól?

Vannak ugyanis neurológiai eltérések, amikkel járhat, hogy nem szereti az érintést.

A lányom 7 éves, máig nem igényli a szorosabb kapcsolatot, remekül elvan mellettem, de csak akkor bújik hozzám, ha beteg, akkor is pár perc elég neki. Ő ilyen, nincs igénye rá, elég, ha egy légtérben vagyunk.

Mellette a tesó meg minden pillanatban rajtam lóg, csimpaszkodik, keres, az ölembe mászik, átöleli magát a kezemmel és folytathatnám.

A lényeg, hogy ez emberi jellemző, a te babádnak nincs akkora igénye erre.

2, nem írtam, hogy autista.

Egyrészt nem ez az egyetlen neurológiai rendellenesség.

Másrészt meg nincs is jobb, mint arra buzdítani a szülőket, hogy ne vegyék komolyan a gyerekük fejlődési irányát, hiszen így legalább kisebb eséllyel veszik észre, hogy a gyereknek más igényei vannak, és mindenki boldogtalan lesz a végén.

Szóval ne terjessz hülyeséget, köszike.

"nyalják-falják"

Azt írta a kérdező, hogy (idézem a te kedvedért):

"nem nagyon szereti ha ölelni vagy puszilni próbáljuk"

Egy ilyen korú gyereknek az egyik fő kommunikációs formája a testi kontaktus. Ez nem személyiségkérdés (főleg, hogy ebben a korban még iszonyatosan messze van attól, hogy személyisége legyen!), ez alapvető biológiai igény, aminek idegrendszeri alapja van. Szóval ha egy kicsi gyerek nem reagál jól arra, amire biológiai adottságai miatt pozitívan kellene reagálnia, akkor minimum, hogy a szülőnek oda kell figyelnie a továbbiakra.

Autisták, adhd-sok rengetegen vannak, és iszonyatosan sokan vannak a már 18+-os korosztályban, akik diagnosztizálatlanok. Egy diagnosztizált neurológiai eltéréssel élő gyerek megkaphatja azt a fajta törődést, amire szüksége van. Ellenben egy diagnosztizálatlan majd egy csokor traumát és esetleges személyiségzavart is szerezhet akkor, ha folyton olyan elvárások elé állítják az életében (pl közösségekben, óvoda, iskola, felnőtt élet), ahol azt várják el tőle, mint egy neurotipikus embertől.

Fogd már fel, hogy amit hirdetsz, az káros. Ez a hozzáállás, hogy a szülők legyenek vakok a gyerek viselkedésére, meg vonjanak vállat, kb arra jó, hogy ne legyen jó se a gyereknek, se a családjának. És igen, ha csak le akarod rendezni ennyivel, hogy "A gyerek ilyen természetű, és kész!", az dilettáns hozzáállás, és baromira toxikus.

Nem írtam, hogy a gyerek autista - de meg van az esélye, és ha az ember nyitott szemmel jár, és nyitott gondolkodással kezeli a helyzetet, akkor nem lesz gond. Nem írtam, hogy boldogtalan, azt írtam, hogy ez a hozzáállás oda vezet.

A kérdező jól tette, hogy tájékozódik, én azt ajánlanám, hogy a védőnőt esetleg a gyerekorvost kérdezzék a témáról, ők tudnak tanácsot adni, hogy mire érdemes figyelni, és mik azok a jelek, amiknél érdemes komolyabb kivizsgáláson elgondolkodni.

A fiam 5 éves, nem szereti ha puszilják és mondja is.

Ő megölel ha olyanja van, de sosem szerette ha ölelgetik, ő nem bújós fajta, max ha beteg