Miért háborodnak fel sokan, ha szóba jön, hogy a gyerekvállalás igenis pénzkérdés is, miért olyan borzasztó tény ez?

Én azt nem értem, amikor azt kérdezik, hogy hogy fogok 3 gyereknek 3 házat előteremteni. Van pénzünk hál istennek bőven, mindenük megvan a gyerekeinknek, de ha lenne annyi pénzünk se gondolom, hogy az én dolgom lenne a 18 éves gyerekemet átköltöztetni egy frissen bútorozott belvárosi kertesházba. De valakinél ez a gyerekvállalás feltétele, és én vagyok a felelőtlen, hogy erre nem gondolok.

10es miért is lett lepontozva? Mert nem úgy vállalt gyereket hogy ha mondjuk már drágább kezelés vagy tápszer kell akkor kölcsön kell kérni? 11es nyilván az is túlzás hogy mindhárom gyereknek vegyél házat, ezt a mostani árak mellett tényleg csak a milliárdosok tehetik meg, viszont ilyen alap dolgokra teljen, hogy e gyereknek külön szoba, ruhák, bútorok, később laptop, iskola cuccok, külön órák, stb.

Párom 24 éb 26 éves vagyok. Mióta együtt vagyunk nagyon szerettünk volna kisbabát, de tudtuk, hogy a nincsbe ez nagyon nem jó ötlet, a szüleinél éltünk, annyiban támogattak, hogy nem kellett semmibe sem fizetnünk, félre tudtuk tenni minden pénzünket. 1,5 év után sikerült vennünk egy házat, ahova be is költöztünk kb. azonnal. Mindent azért csináltunk, hogy a gyermekünknek megteremtsünk egy otthont. 3 évbe telt felújítani. Idén született meg a kislányunk. Nem keres rosszul a párom,én is jó anyaságit kapok, de félretenni már nem igazán tudunk. Szóval én nem értem azokat akik nulla háttér nélkül vállalnak gyereket, hogy majd lesz valahogy. Mert értem, hogy van szeretet meg nem kell mindennel elhalmozni, de ott tartunk hogy az alapszükségletek is egy vagyonba kerülnek.

Igazad van 14es, az a baj pl én akit ismerek 2 gyerekes és mindenre azt mondja majd lesz valahogy az nála azt jelenti, hogy könyörög mindenkinek hogy adjon kölcsön és már tele vannak adóssággal

Na én pont nem szeretnék úgy élni, hogy majd lesz valahogy. Mindig 2 gyermeket szerettem volna, de őszintén bármennyire is szeretnénk nem biztos, hogy be fogjuk merni vállalni. Mert ha megszorzom 2 vel azt ami most elmegy 1 gyermekre, akkor marha nagy bajban lennénk 2 gyerekkel... Pontosan úgy, hogy majd lesz valahogy, persze hogy lesz valahogy, de én nem szeretnék se a szüleimtől sem az anyósoméktól kuncsorogni. Annyi gyermekünk lesz amennyinek megtudok adni mindent amit kell. Annó páromék szeretetben nőttek fel, volt főtt kaja... Igaz csak a gyerekeknek, az anyósomék zsíroskenyéren éltek hónapokig. Én ezt szeretném elkerülni, mert én nemtudok nyomorogni. Ha megtetszik egy játék a kislányomnak akkor nem szeretném azt mondani, hogy ezt most nem tudjuk megvenni mert nincs miből. Gyermekkoromban minden álmom a chocapicos műzli volt, egyszer sem kaptam mert nem tellett rá, és sajnos nagyon is megmaradt bennem. nem voltam egy nagyravágyó kisgyerek, és olyan kis piti vágyaim voltak, mint egy új tolltartó, vagy egy emlékkönyv.De nem volt miből, és én nem szeretném ha az én gyerekeim így nőnének fel. Akkor inkább egyke lesz, de ne maradjanak ilyen emlékei. Az öcsém már jobb körülmények közé szülegett, 10 évvel később... Ő elnyekkentette magát megkapott bármit (ez a másik kategória) ezt is szeretném elkerülni,mert nemtudja az értékét a dolgoknak, nem tudja, hogy azért az xboxért mennyire keményen meg kell dolgozni, mert csak sírt egyet a szája és rögtön volt minden. 10 évesen már az 5.ik érintőképernyős telefonját nyúzta, meg az isten tudja hányadik számítógépét. Ekkorra én már kirepültem otthonról, nyilván még több jutott. Szóval az én véleményem, hogy mindenki annyi gyermeket vállaljon amennyit biztonsággal el tud tartani fel tud nevelni, és egyformán tud adni az összes gyermekének.

Én tudok ilyen példát mondani. Anyósom. Évek óta basztatott minket mikor jön az unoka. Nem értette meg. Kell hozzá pénz annyi volt a hitelünk, hogy kettőnkre alig maradt pénz nemhogy 3 nak. Volt, hogy a számlákkal sakkoztam, hogy mit fiuetek be késöbb. Amint letelt a hitelünk akkor elkezdtünk félre tenni. Közben jött egy munkanélküli időszak egyikünk keresett csak aztán mikor végre egyenesbe jöttünk kiderült csak lombikkal lehet babánk. Évekig küzdöttünk végül külföldre mentünk ott sikerült persze sok pénzért. Amikor terhes voltam már akkor is megállás nélkül nyomatta, hogy korábban kellett volna majd Isten megsegített volna. Mert ő bizony a szüleinél lakott míg megjött a két gyerek. Mikor már nem bírtam hallgatni és mondtam neki, hogy bocsánat, hogy nagyobb igényem van mint,hogy egy szoba konyhába anyósékhoz szüljek. Engem halálra idegesített a hozzáállása és folyton ezt ismételgette, hogy de az XY bezzeg szült fiatalon a szüleihez/albérletbe/minimálbér mellett (mindig változtatta valamelyikre). Férjem hiába mondta el neki, hogy mi többet akarunk adni a gyerekünknek. Szóval egy szó mint száz. Van olyan aki nem gondol bele tény, de szerintem a többség átgondolja, hogy normálisan fel tudja nevelni a gyereket vagy gyerekeket.

Nekünk azért van egy gyerekünk, mert a mi családunk szegény, mint a templom egere. Attól függetlenül, tisztességesen felneveltek, de szórakozni, kirándulni vagy egy új cipő, soha nem telt rá. Bónuszként egy világvégi faluban nőttem fel, ott diákmunka meg hasonló nem volt. Szeretem, tisztelem a szüleim és testvérem is, de nekik 2 gyerek sok volt. Férjem szülei jómódúak, de örökölték a pénzt és félelmetesen buták, évenként cserélik az autót, aranyakra költenek stb. kifolyik a kezük közül a pénz. Mi férjemmel mindent magunknak teremtettünk meg, egy forint segítséget nem kaptunk. Na már most egyrészt 62 évesek leszünk, ahogy lejár a hitelünk, és azért ez mellett szeretnénk támogatni a kisfiunkat. Nem tudunk neki házat/lakást/kocsit venni, de legalább egy minimális összeget gyűjtünk neki, plusz kirándulunk vele, szórakozunk, játszunk. Én konkrétan többször megkaptam, hogy önző vagyok és elveszem a gyerekemtől a testvért...

Mindkét oldalnak van igaza, ahogy mindig. Nem tudom, hogy írta-e valaki már: azért ne feledkezzünk meg az elszomorító tényről, hogy a legtöbb embernek mennyi pénz jut akkor is, ha kimaxolta a lehetőségeit! Aki olyan körökbe született, ahol bukni is csak fölfelé szoktak, az fel se tudja fogni, milyen a normál élet, csak vadembereket lát, akik nyilván hülyék, mert hagyják, hogy más tegye zsebre a pénzüket. Ismétlem, mindenkinek van valamennyi igaza...